A hagyományos sílécet teljesen kiszorította a carvingsít, a nagy síközpontokban is csak elvétve látni hosszú, egyenes élű darabokat, a carvinggal kapcsolatos tévhitek azonban még sokakban élnek.

1. tévhit: A carving lécek nem stabilak nagy sebességnél.

Bár egy profi hagyományos lécekkel is képes íveket karcolnia a hóba, az biztos, hogy carving lécekkel gyakrabban fog kanyaríveket húzni, és ennek semmi köze nincs a sítudáshoz, egyszerűen csak a modern lécek geometriája megkönnyíti a "kanyarsízést." A carvinglécek stabilabbak és gyorsabbak is lehetnek a hagyományosnál, feltéve, hogy folyamatosan élen síelünk és nem teli talpon. Aki először próbálja, bizonytalannak érezheti egyenesfutásban új léceit, így voltak ezzel a legkomolyabb sízők is. A probléma forrása azonban nem a lécekben, hanem síelési stílusunkban keresendő. Régen a sízők hosszú éveken át csiszolták tudásukat. Új lécünket is meg kell szoknunk, és a bizonytalanság érzése hamar elmúlik. De miért is foglalkozunk az egyenes siklással? A legjobb síelők szinte sosem csúsznak nyílegyenes, az ugyanis unalmas!

2. tévhit: A carving lécek csak egy íven fordulnak jól.

Ez persze butaság. A mai lécek eltérő sidecuttal készülnek, mint a régiek, ez minden. A hagyományos modellekkel is sokféle kanyarívet lehetett húzni, akár élen futva is. Ugyanígy a carvingsível is számtalan sugarú ív karcolható. Ennek oka az, hogy egyedül a léc sidecut-ja, szélessége még nem határozza meg a kanyarok sugarát. Az él hóval bezárt szöge, a lécek rugalmassága, a kötések, a kötésemelők, de a cipőméret, a lábmunka, a sebesség és súlyelosztás mind befolyásolják a fordulók rádiuszát. A szakértők szerint a legújabb sílécek változatosabb és tisztább kanyarívekre képesek, mégpedig megtartva a hagyományos lécek oldalirányú csúszó tulajdonságait. Ugyanakkor igaz az, hogy egy adott léccel meghatározott sugarú íven carvingolni, vagy csúsztatni eltérő technikát igényelhet, mintha ugyanezt egy másik léccel próbáljuk megtenni. Az alkalmazkodás képessége a síelő tudásától függ. Ez aztán elvezet bennünket a következő téves vélekedéshez.

3. tévhit: Ezek a lécek inkább a gyengébb tudású sízőknek valók.

Ezt az állítást a legkönnyebb megcáfolni, hiszen a sísport legnagyobb nevei jó ideje carving lécekkel nyernek világkupákat, világbajnoki és olimpiai futamokat. Olyan ez, mint amikor megjelentek a kantnikkal készülő lécek, egy csapásra javítva a sízők teljesítményét - így a versenyzőkét is. Ezek voltak a leggyakrabban hallható téves, negatív vélekedések a carving lécekkel kapcsolatban, akad azonban olyan is, amely pozitív előjelű:

4. tévhit: Carving léccel egy középhaladó is úgy síelhet, mint egy profi.

Ez ugyanúgy hibás feltételezés, ugyanis a hagyományos lécekkel való haladás, fékezés és irányváltás azonos alaptechnikát követel meg. A modern lécek eltérő módon reagálnak, de ez igaz minden korábbi újításra. Amikor a sarkat is rögzítő kötések megjelentek a '30-as években, vagy amikor a bőr sícipőt a műanyag váltotta fel, de akár a kantnikkal készülő lécek felbukkanása mind radikálisabb változást hoztak a sízés technikájában, mint a carving forradalom. Egy másik tényező, amiről sokan megfeledkeznek az, hogy a sízők többsége nem elég erős ahhoz, hogy minden fordulónál megbírkózzon a carvingolás során fellépő erőkkel.

A sí élen való vezetése közben nagyobb energia keletkezik, mint amikor farolunk léceinkkel. Ez a magyarázata annak, hogy a carving lécek gyorsabbak. A nagyobb sebesség azonban ívhúzással tartható csak meg. Az ár, amit a gyorsaságért fizetünk, az hogy a kanyarívek fizikailag megterhelőbbek.

És itt elérkeztünk egy olyan kérdéshez, amelyre még nem érkezett megnyugtató válasz: nagyobb-e a térdek sérülésveszélye a gyorsabb és nagyobb igénybevételt jelentő carvingozás során? A térdszalagok megnyúlása vagy szakadása leggyakrabban akkor következik be, amikor a síző hanyatt, a fenekére esik. Márpedig a carvingsízők gyakori hibája, hogy - részben a fáradtságtól - túlságosan "leülnek", megnövelve a térdsérülés veszélyét. E vélekedés kiváltója természetesen az is lehet, hogy a carving-divattal sokan kezdtek síelni, és a sízők számának növekedésével automatikusan több sérülés is történt.

5. tévhit: A carving lécek mindenben jobbak.

Ez sajnos nem így van. A hagyományos lécek bizonyos körülmények között jobban teljesítenek modern társaiknál. Szerencsére azonban ezekkel a körülményekkel a sízők többsége ritkán találkozik. Ilyen például a jeges, nagyon meredek pálya. Itt ugyanis carvingolás helyett a kantnit ajánlatos használni megkapaszkodásra. Azonban minél nagyobb a sidecut, annál kisebb felületen kapaszkodik meg a léc éle a jeges hegyoldalon. Ilyenkor az történik, hogy a léc csőre és vége ugyan talál fogást, a középrész azonban csak nehezen.

A carving lécek szintén hátrányt jelentenek, ha sík részen próbálunk korcsolyázva haladni. Hagyományos lécekkel ez jóval könnyebb feladat, mint a piskótaformájú lécekkel. A magyarázat egyszerű: míg az egyenes lécekkel egyenes vonalon haladhatunk előre, a carving lécek itt is ívet húznak, több energiát felemésztve. A problémát orvosolhatjuk, ha minél gyorsabban és erőteljesebben próbálunk lendületet szerezni, majd amennyire lehet, telitalpon csúszunk előre.

Azt hihetnénk, hogy a carving modellek jobbak a porhóban, valójában azonban megközelítőleg ugyanolyan tulajdonságokkal bírnak, mint a régi darabok. Itt a széles, "kövér" lécek a nyerők. A piskóta formájú lécek kiszélesített orra és vége megközelítené ezek felületét, azonban a kötésnél elkeskenyedő felépítés és a léc rövidsége miatt ez az előny elvész.Végül, a carving lécekkel kapcsolatban felmerülő tévhit az is, hogy bármiféle általánosítás megállja a helyét, olyan sokféle felépítés, technológia és méret létezik ma a piacon.

www.simania.hu