Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán.

Összebújnak hát, hogy  egymást melengetve

védekezzenek a hidegtõl. De mennél jobban Összebújnak,

annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak.

Próbálnak hát távolodni,

Csakhogy akkor ismét dideregnek.Valahogy így van

ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden

kihûl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk,

némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie.

De még mindíg jobb szeretteink tüskés kedvét eltûrni, mint

belefagyni az egyedüllétbe.

Egy napon szokatlan látogató érkezett hozzánk.-Zavarok?

                                               -kérdezte.

          -Létezik egyáltalán olyan hely, ahol nem zavarsz?

-Tudom, hogy te sem látsz szivesen-felelt látogatóm,a

Halál,-de eljött az idõ,hogy válassz:egyikõtöket-téged

vagy feleségedet-magammal kell vinnem. A döntést rád

                                                bízom.

"Ahonnan a boldogságodat lesem.

Szemedbe esküszöm most kedvesem.

Piros ajkadra,mely ajkamhoz ért

És csókot ad, de csókot vár azért.

Hajadra mely azért adott okot panaszra

mert a naptól színt kapott.

Orcádra,melyen hullámos hajad

árnyékában,piros hajnal hasad.

És illatodra is,mert az fakaszt

Az én szerelmes szívembe tavaszt.

A porrais,mely papucsod alatt

sóhajt,amerre lábad elhalad.

Pillantásodra!-ezt már úgy veszem,

ettõl megy el még megmaradt eszem.

Tanúm legyen a föld, az ég,a tenger,

a sok madár,a hal és minden ember:

Neked adom a szivemet,senki másnak

Életemet meg mellé ráadásnak!

                                                                   Az idõ.....

                                                         Túl lassú, akik várnak,

                                                  Túl gyors azoknak, akik félnek,

                                            Túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,

                                            Túl rövid azoknak, akik örvendenek,

                                                 Ám azoknak,akik szeretnek,

                                                      Az idõ nem számít.

Egy paraszt vett egy igáslovat. Gyönyörû állat volt! Igaz, jó sokat is fizetett érte.

Ám egy hónap múlva a ló megbetegedett, lábra sem tudott állni. A derék ember elkeseredve

kihívta az állatorvost aki azt mondta:

-Hát a lovának egy vírusos megbetegedése van,3napig kell ezt a gyógyszert szednie. A harmadik napon

eljövök, és ha nem javul az állapota, akkor le kell lõni.

Az istállóbanlevõ disznó meghallotta ezt  a beszélgetést. Az elsõ nap után minden változatlan volt,

a ló állapota  nem fordult jobbra.

A sírhalomra már hiába teszel

virágot,

mindenkit addig kell értékelni,

ameddig él. 

A boldogság azon az ajtón, lopódzik be,

amit nem is tudod, hogy nyitva hagytál!

Ne tartogass semmit egy különleges alkalomra:

amíg élsz, minden nap egy különleges alkalom!