"Ahonnan a boldogságodat lesem.

Szemedbe esküszöm most kedvesem.

Piros ajkadra,mely ajkamhoz ért

És csókot ad, de csókot vár azért.

Hajadra mely azért adott okot panaszra

mert a naptól színt kapott.

Orcádra,melyen hullámos hajad

árnyékában,piros hajnal hasad.

És illatodra is,mert az fakaszt

Az én szerelmes szívembe tavaszt.

A porrais,mely papucsod alatt

sóhajt,amerre lábad elhalad.

Pillantásodra!-ezt már úgy veszem,

ettől megy el még megmaradt eszem.

Tanúm legyen a föld, az ég,a tenger,

a sok madár,a hal és minden ember:

Neked adom a szivemet,senki másnak

Életemet meg mellé ráadásnak!