Egy napon szokatlan látogató érkezett hozzánk.-Zavarok?

                                               -kérdezte.

          -Létezik egyáltalán olyan hely, ahol nem zavarsz?

-Tudom, hogy te sem látsz szivesen-felelt látogatóm,a

Halál,-de eljött az idő,hogy válassz:egyikőtöket-téged

vagy feleségedet-magammal kell vinnem. A döntést rád

                                                bízom.

-Melyik férj ne adná oda életét a feleségéért? Nincs sok

kedvem meghalni, de szeretem őt, hadd legyen még sok

öröme ebben a világban! Ha tehát így kell lennie, akkor

                           vigyél engem!

-Anélkül válaszoltál, hogy komolyan végiggondoltad volna

ezt a dolgot.Nem ilyen egyszerű a döntés. Az jár jobban,

akit elviszek. Nem lesznek többé gondjai! Mindaz,ami ma

aggaszt téged:vita a szomszédokkal,az adósságok,

félelem az öregkortól, a főnöködtől,munkahelyi

ö sszetűzések, stb.-nos, ez mind megszűnik. A

halottaknak jó dolguk van: nem zavarja őket az időjárás,

nem hoz nekik rossz hírt a postás,nem szorítja a lábukat a

cipő,nem fáj a foguk és végre egyszer rendesen

          kipihenhetik magukat.

-Szóval ezt élvezed!-mondtam-Mielőtt elviszel valakit,

  még el is szomorítod! Ami engem illet:nem féltem a

 -feleségem. Ha előbbhalok meg nála, ő legalább még

        örömét lelheti az életben! Én megyek veled.

A Halál hosszan rám nézett. Láttam valami jóindulatot a

       tekintetében.-Éppen azért kellene még egyszer

m egfontolnod a döntésed, mert szereted őt. Egy harminc

   éve tartó, szeretetben megélt házzasság vége inkább azt

v iseli meg, aki itt marad. Nem hiszel nekem? Gondolj bele,

milyen lesz az élete nélküled! Neki is összetörik a szive,

mint neked, de ő ezzel együtt fog élni. Minden nehézség

amivel eddig közösen megbirkóztatok, ezután csak az ő

vállára nehezedik. Nehéz sorsa lesz ha már nem állsz

mellette! SEnki sem fogja felszárítani könnyeit.A közös

emlékek-amit egy dal, vagy séta felidéz-kínozni

fogják. Nem fogja érteni, hogyan került a kanalad az

asztalra, amikor csak magának terített. Magányos lesz

mert a barátaitok egyre ritkábban látogatják majd. Esetleg

       néha ünnepnapokon felhívják és személytelen

j ókívánságaikkal még inkább eltávolodnak tőle.

Egyedül fog otthon üldögélni, az óra ketyeg,ő pedig hiába mereszti

szemét a mutatókra, nem téved be senki: te sem és más

sem, aki rólad érdeklődne. Ahogy üldögél a csendben,

eszébe fog jutni, mennyi mindent mulasztott el. Egyszer

sem köszönte meg, hogy jó férje voltál. A ki nem mondott

szavak kövekként fogják nyomni a lelkét. A székekhez és

   az asztalhoz fog beszélni, hiszen nincs senki, akinek

kiönthetné a szívét. Később napokig ágyban marad,mert

nem lesz, aki miatt felkelne, akinek szüksége lenne rá.

             Biztos,hogy ezt a sorsot szánod neki?

-Nem!-kiáltottam-Annál jobban szeretem, mint,hogy

így kelljen élnie. Maradok, őt pedig vedd magadhoz. Fenn

alszik. Azt szeretném, ha csak Isten előtt ébredne fel. Ha

     előbb tér magához, aggódni fog, hogyan boldogulok

n élküle. A Halál bólintott, majd odalépett az emeletre

                  vezető lépcsőhöz.

- Ne!-jajdultam fel-Hagyd meg őt nekem! Vagy vigyél

engem! Nem tudnám elviselni,hogy többet nem hallhatom

  a hangját, a lépteit, a halk edénycsörgést a reggeli előtt....

      Nem tudok egyedül asztalhoz ülni, ne tudok ágyba

feküdni úgy, hogy nem szuszog mellettem. Mi okozhat

      örömet még az életben, ha ő már nincs?  A széke a

nappaliban, a kabátja a fogason, a névtáblánk az ajtón,

amit  minden pénteken megtisztított, az ingek, amiket még

    ő vasalt, a zoknik, amiket ő foltozott,a padunk a

templomban, ahol együtt imádkoztunk-hogy tudok majd

e zekre ránézni? Összeszorul a szívem, ha arra gondolok,

mennyi mindent mulasztottam el:hányszor szólhattam

volna hozzá gyengéden! Miért kellett újságot olvasnom,

amikor beszélgethettünk volna? Mért nem mondtam neki

     az uróbbi időben, hogy szép, hogy tetszik nekem? Miért

nem ko öszöntem meg egyszer sem, hogy végig ugyanúgy

szeretett, mint kezdetben? Csak most érzem, hogy a szó-

f eleségem-a  legszebb ami létezik. Engedd, hogymég

egyszer láthassam! Adj még három napot, csak egy hetet,

hadd pótolhassak egy keveset abból, amit elmulasztottam!

A Halál ekkor visszafordult a lépcsőtöl és a bejárathoz

ment.-Most vettem észre a nyilvántartásomban, hogy

    elnéztem a házszámot- ti csak néhány oldallal később

k erültök sorra. Azt ajánlom, hogy hasznéld fel  a hátralévő

időt, mert amikor visszatérek, nincs hosszabbítás:három

         percet sem fogok adni, nemhogy három napot.