Kis türelmet...
Kis türelmet...
Ötvenhét éves lettem én
Ajándékul szóljon most e költemény
Virággal jöttem nem karóval
Takargatnivalóm nincs, csak magam
És az is csak takaróval
Nem nézek most hátra, sem előre
Egy boldog pillanattól kapjak új erőre
Hogy cipelni tudjam mindazt, mit rám mért az élet
Hiába súlyos az, mégis csak jó, hogy vagyok, hogy élek
Sokan szeretnek, én legalább is így érzem
Velem együtt sírnak, amikor több sebből vérzem
Hálás vagyok, s mindezért cserébe
Bolondságokat írok nekik, a blogok terébe
E napon vajon mit kívánhat az ember
Teljék meg minden halandó szíve szeretettel
Legyen a jövő szebb, mint a múlt
Kár azon rágódni, ami már kimúlt
Ne tápláljon haragot senki a szívébe’
Minden hamisságnak, legyen immáron vége
S mivel a boldogságot nem írják hosszú óval
Mindenki virággal jöjjön, s ne karóval
Tudom hogy sok az, mit kívánok
Így hát legyen még egy
Sose’ hagyjanak el az álmok
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!