Kis türelmet...
A gomolygó korom bennem
Fényözönné omlott
Mikor a te gyöngyöt hullató kezed
először hozzám ért
Azóta az égből is szirmok hullanak
Melyek elporhadnak az ajkamon
Mert én túlvilági tűztől égek
És az árva lángokat kioltom
De megfonjuk a koszorúnk
Legyen a reszkető csend a tanunk
Majd a tó vizén elengedjük
Örvények útján,üres partra találunk
Neked a Hold sugara is
Mosolyként aranyozza az arcod
Mert nincs múltad vagy jövőd
Átadtad magad az Életnek
Engem a Nap elgyöngit
Visszavágyom a mélybe
Emlékek holt üregébe
Mert én átadtam magam a Végtelennek
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!