Parádfürdői Emlék

Lágy szellő fúj, levelek halkan susognak,
Fák ágain tarka madarak dalolnak.
Nap néz le az égről, vidáman, nevetve,
Békét, nyugalmat töltve a lelkekbe.

Csöndes Kórház bújik az erdő mélyén,
Ezer éves, hatalmas hegy meredélyén.
Orvosok, ápolók, betegek hada,
Ablakon áramlik Hársvirág illata.

Odabenn zajlik ám az Élet,
Hűen kezelik, ki jobbat remélhet.
Segíteni igyekeznek, minden gondon-bajon,
Aki most még sánta, újra hadd szaladjon.

Doktornő kedvesen minden jajt meghallgat,
Hisz a beteg javaslatot csak ezután kaphat.
A kiírt kezelést a nővér kedvesen adja,
Hadd legyen a "lakónak" biztatóan szép napja.

Van itt minden, mi beteg testnek-léleknek jó,
Ó papa dzsó, ó papa dzsó, .....
Betegeket tolva, énekelve hajtogatja,
S fut - rohan tovább a beteghordó.

Így zajlik benn napról-napra az Élet,
Gyógyulást hozva, gazdagnak, szegénynek.
Ágyamon fekve sóhajtom: mindig itt lenék,
Letelt a kezelés, nem marad más, csak..

Parádfürdői Emlék!