Kis türelmet...
Ahogy már az első blog bejegyzésemben irtam egyedül maradtam.Aki gondolja olvassa el az előző bejegyzést, mert itt a mai napon folytatom.Több mint 3 éve meghalt a férjem., fiam.Lányom Bp-re költözött, közbe az unokáim felnőttek, és élik a maguk kis életüket.Én ,pedig a magamét.Jűrok dolgozni, hazajövök, de nincs kihez szóllni, nincs kivel megbeszélni gondjaimat, vagy esetleg az örömömet megosztani valakivel, aki meghallgatna. Gondolom sokan vagyunk, igy ....Két hetente mindig jönnek a Család ,de addig rengeteg magányos nap van.Siri csend .Időnként zenehallgatás, vagy olvasás ,tv. ,és ujra csak csend. ,és a munka. Egyenlőre csak ennyit tudtam sorokba foglalni. Köszi,aki elolvassa .Puszika Ilonka
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!