Ahogy már az első blog bejegyzésemben irtam egyedül maradtam.Aki gondolja olvassa el az előző bejegyzést, mert itt a mai napon folytatom.Több mint 3 éve meghalt a férjem., fiam.Lányom Bp-re költözött, közbe az unokáim felnőttek, és élik a maguk kis életüket.Én ,pedig a magamét.Jűrok dolgozni, hazajövök, de nincs kihez szóllni, nincs kivel megbeszélni gondjaimat, vagy esetleg az örömömet megosztani valakivel, aki meghallgatna. Gondolom sokan vagyunk, igy ....Két hetente mindig jönnek a Család ,de addig rengeteg magányos nap van.Siri csend .Időnként zenehallgatás, vagy olvasás ,tv.

Egyedül élek ,már több mint 2-éve.Meghalt a férjem.Van egy 4o éves lányom,aki Bp-en él.Tóle 2 nagy unokám, akiket imádok.22 éves a nagylány NIKI,és 2o éves a fiu Norbi.     Született a házasságunkból egy fiu is Pisti. Ó sajnos 12-éve tragikus körülmények között meghalt, 25-évesen. Mondanom sem kell, azt hiszem senkinek,hogy  majdnem énis utánna mentem, a nagy bánatba. Nós volt. Van a házasságukból egy gyöny9rü fiu unokám Martin a neve-Ó most l4-éves.Imádom,és a menyem Dóri -akit szintén a mai napig lányomként szeretek..   Ilyen kegyetlen az élet.--    Valahogy a JóIsten segitségével  , és az életszeretetemmel talpra tudtam állni.Járok dolgozni a mai napig is , mert éllni kell tovább.