A születésnap

Két hete volt a 35. születésnapom.

Egyébként sem éreztem magam valami fényesen. Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen. A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket. Úton az irodába már teljesen levert voltam. Bementem az ajtón és Janet, a titkárnőm felállt és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök! Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egy valaki nem felejtett el! Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Janet bekopogott az ajtómon és azt mondta:

- Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten! Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk. Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel.

A visszaúton Janet azt mondta:

- Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja.

Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét!

Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát. 

Egy idő után Janet így szólt:

- Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok. Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték: a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a Happy Birthday-t énekelték.

És én ott ültem a heverőn, és a zoknimon kívül semmi nem volt rajtam...