Halász István
Egymásra vagyunk utalva

Az ember nem élhet magában!
Egymásra vagyunk utalva.
Együtt a gondokat megoldani
sokkal könnyebb, mint szenvedni,
mint a gondjainkkal magunkra maradni.
Ehhez nem kell más, mint egymást őszintén szeretni,
becsülni és tisztelni, szívből, együttérzéssel,
mert a bajok, gondok többsége csak így múlik el!

KELLEMES DÉLUTÁNI PIHENÉST KIVÁNOK!

,,A barátság a lelkek közötti legközelebbi kapcsolat. Barátom lehet nemcsak a ,,barátom", de ha megszületik közöttünk ez a bensőséges kapcsolat, akkor az anyám, az apám, a gyerekem, a feleségem és a férjem is. Vannak csodálatos pillanatok, amikor kilépünk a családi szerepeinkből, és összekacsintunk egy mélyebb emberi szinten.
Ha ők nem a barátaim, csupán az apám, az anyám, a gyerekem vagy a hitvesem, akkor hiányozni fog kapcsolatunkból valami.
Micsoda?
A legtöbb.

Eljöttem könnyű szívvel én,
Velem jött árnyékként a remény.
Nem hittem, hogy tényleg mindez jár,
Mégis fáj, ahogy elmúlt, s nem jön vissza már.

Emlékezz rám, hisz nem volt rég,
Küzdöttem érted és magamért.
Egyszer csak minden jéggé hűlt,
Szívemből az a csend lop egy percnyi néma űrt.

Refr.: Ami rég volt, elmúlt, és már nem is fáj,
Lehet, várnom kéne, de nem bírom már.
Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz,
Ugye nem csak ennyit ért
Az őrült vágy, az érintés, ami mindig elkísért.

Szeretem a csendet,ahogy kúszik a falakon,
s ahogy nézzük egymást,túl a messzi szavakon,
mert többet ér e pillanat,mint bármely vallomás,
az öröklétbe burkolt minket,s nem számít semmi más.

Nem mozdulnak a fák,és némák a templomok,
alszanak a poros utcák,és alszanak az angyalok,
s ahogy betakar minket sóhajával a borongós őszi szél,
nézem szemed csillogását,ahogy rólad mesél.

Talán látsz bennem valamit,amit senki más,
talán ezért követsz folyton,mint egy el-eltűnő látomás.