Nincsenek szavak… csak csend. Nem tudom, ki vagyok, nem tudom merre tartok, csak azt tudom, hogy keresek valamit. Keresek valamit, amit elvesztettem… S bár elvesztettem, mégis olyan, mintha egy láthatatlan cérnán hozzám lenne kötve. Velem együtt mozdul, nehéz vele minden rezdülés. Hiányzik a szabadság, a szárnyalás, de a cérna béklyóként köti kezeimet képzeletem legsötétebb szobáinak láncaihoz. Rab vagyok. Önmagam rabja. A képzelet és a vágy rabja…

Hiába tekerem a cérnát… egyre csak húzom, ráncigálom vissza, de sosem érek a végére.