Nincsenek szavak… csak csend. Nem
tudom, ki vagyok, nem tudom merre tartok, csak azt tudom, hogy keresek valamit.
Keresek valamit, amit elvesztettem… S bár elvesztettem, mégis olyan, mintha egy
láthatatlan cérnán hozzám lenne kötve. Velem együtt mozdul, nehéz vele minden
rezdülés. Hiányzik a szabadság, a szárnyalás, de a cérna béklyóként köti
kezeimet képzeletem legsötétebb szobáinak láncaihoz. Rab vagyok. Önmagam rabja.
A képzelet és a vágy rabja…
Hiába tekerem a cérnát… egyre
csak húzom, ráncigálom vissza, de sosem érek a végére.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Nincsenek szavak
8 éve | 0 hozzászólás
Nincsenek szavak… csak csend. Nem tudom, ki vagyok, nem tudom merre tartok, csak azt tudom, hogy keresek valamit. Keresek valamit, amit elvesztettem… S bár elvesztettem, mégis olyan, mintha egy láthatatlan cérnán hozzám lenne kötve. Velem együtt mozdul, nehéz vele minden rezdülés. Hiányzik a szabadság, a szárnyalás, de a cérna béklyóként köti kezeimet képzeletem legsötétebb szobáinak láncaihoz. Rab vagyok. Önmagam rabja. A képzelet és a vágy rabja…
Hiába tekerem a cérnát… egyre csak húzom, ráncigálom vissza, de sosem érek a végére.
Címkék:
Tovább