Száguldó, nagy harci éneket 

illene harsogni most,

megfújni friss tüdővel érces hangú

tavasz-trombitákat.

De nálunk béke leng be rétet, harmatost,

s csak csendesen ölelni tudom a kis, fehér harangú,

lázban kifeslő kerti fákat...

 

Csak hallgatni lehet ilyenkor,

földdel összenőve,

mezők felett és hegyek alján,

s tartani a lelkem karján

a napnak, a szélnek:

márciust,

szerelmes, szép gyermekét az évnek.

Csak állni és hallgatni tud most

mélyen az ember,

felhők fehér gyapját simogatni,

dolgos izmoknak kenyeret köszönve könnyel,

mert leszámolt már minden bús közönnyel,

ki a fák pörsenéses hegyéből

új életünk hajnalát látja pirosan kibújni,

s a szíve táját a hűvös széllel

szeretné fújni,

mert oly forró az és repdeső,

csintalan is már,

mint égi azúrban elvesző,

illanó kismadár...

 

Kitárult íme, itt van minden:

a mi vetésünk, rügy, zsíros pórusok, táguló kövünk:

giliszták nyirkos vonalán humusz porhanyul,

s traktorok új énekétől zeng áldott rögünk.

Korbácsnak, robotnak, úrnak alkonyul,

s méz buggyan a fák vörhenyes kérge alul...

Orrom tágul: nem ül már sehol penész,

sok ízes és merész

illat párolog puhán

igaz március idusán...

 

 

Újévi köszöntő

Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba,

Nézhetünk utána nevetve vagy sírva.

Sokan biz örömest búcsúznak el tőle,

Azt várják, hogy különb lesz a követője.

Itt állok magam is, azt óhajtom itten,

Jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben.

A mezőkön áldást, a hazában békét,

Az emberek szívében boldog egyetértést.

Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk,

Adjon az Úr Isten Boldog Újesztendőt nékünk !

B.U.É.K !

 

 

 

 

 

Itt van a szép karácsony 

 

 Itt van a szép, víg karácsony,

Élünk dión, friss kalácson:

mennyi fínom csemege!

Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága

csillog-villog: csupa drága,

szép mennyei üzenet:

Kis Jézuska született.


Jó gyermekek mind örülnek,

kályha mellett körben ülnek,

aranymese, áhitat

minden szívet átitat.


Pásztorjátszók be-bejönnek

és kántálva ráköszönnek

a családra. Fura nép,

de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég

a szemeken, a harangjáték

szól, éjféli üzenet:

Kis Jézuska született!

 

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.


...Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.


...És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

Magyar rózsa 


A szultán lova idegesen táncolt gazdája alatt, érezte a szultán türelmetlenségét. Felégették a falut és elhurcolták a helybélieket láncra verve. A szultán már indult volna vissza Isztanbulba, de a fővezír jelentette, hogy a helyi nemes lánya megszökött a janicsárok elől és az erdőbe menekült, sehogy sem tudják előkeríteni. Szelim szultán tiztában volt vele, hogy ha a nőnek sikerül eljutnia a dombok alatt táborozó magyar seregekhez, ami nyilván a célja volt, akkor igencsak megtizedelhetik a magyarok a janicsár-sereget, és Szelim nem veszíthetett több embert.