A város hófehér, ünnepi ruhába öltözve várta a Karácsony estét.

    Klaudia mint minden évben, most is az utolsó percre hagyta az ajándék vásárlást. Sietnie kellett. Kislányával a nyolc éves Annával gyorsan szedték a lépcsőket a panellakás harmadik emeletéről. A kislány nagyon hasonlitott fiatal édesanyjára, főleg hogy még az öltözékük is egyforma volt. Farmert és krémszinű hosszú kabátot viseltek.

    Odakinn hideg, csipős téli szél fogadta őket.

A vers a költő könnye

Mit selyem ruhába öltve

Vet papirra, emlékeztetőűl,

Hogy a világ még rajta sem könyörűl.

Minden betű egy szomorú könnycsepp,

Mi az arcomon gyöngyként pereg le

S megnyitja bezárt kapuját

A végtelen képzeletnek.

A vers csupán egy pillanat

Mikor magányomba búrkolózva

A sorsnak hátat forditok

S egy új világot alkotok.

Oh, szaladj, fuss te gondolat

Túl árkon, bokron, túl a világon

Hol nem érhet utól a fájdalom

S nem létezik a bánat.