Hogyha elnyom az álom, nézem, arcod
Kezedet ügyesen fölfelé tartod
és mosolyogsz, míg jön az álom.
Ha pirulsz gyengéden, jó szagúan már,
s jó nagyokat fújsz, tudom: elaludtál.
Én pedig egyedül csücsülök az ágyon, és nézem arcod.
S látom, mély álmok tengerén hágsz,
Hagylak, mert érzem,
már biztos messze jársz.
Nézni a tenger ringató habzását,
Napnak hintázó ragyogását
Mindez gyönyörű, de téged
nézni a legnagyobb boldogság.
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!