Magányos éj
Korcs szerelmek emléke mozdul
Ócska kacatok közt matat a Hold
Néhány virág napfényért koldul
Hangos kacajjal rohan egy kobold,,,
Megnyúlt árnyalak lassan követ
Bámulnak felizzó macskaszemek
Az éjszaka, mint drága szövet
Megcsillan itt-ott, finoman remeg
Eperfák övét bontja a szél
Magával sodorva a föld szagát
Pucér ágak közt néhány levél
Szégyenlősen takarja önmagát
Tétován hunyorgó csillagok
Formáznak elmosódott arcokat
Démonok között magam vagyok
Víziók ellen vívom harcomat.
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!