Ölellek-…..

Felnézek a napba, Téged idéz fénye.
A hold is ölel, kedvem kerek testvére
és éjjel, ha nem bírok a fénnyel már,
Csillagzenén virrasztok, s a végtelen vár egyre
Gyűrűt fonni szóból, bele a csendbe.

A rózsákat, ha nézem, futnak az úton szerteszét.
Mindig karolnak, fogják tüskés kezét egymásnak,
Új úton járnak. Szavaimmal én is halkan ölellek,
a gyűrű jelkép, érintés lelkednek.
A gyűrű, - örök végtelen, mint a gyermek.
Ártatlan szeretnek, alkotva fénylő, tiszta kört,
Mely átfogott már és sokszor meggyötört.

A kör erősebb, mint régen.
Ajándékom, testvérem, mely megpihenne lelkeden.
A szó, csak hangom. Tűnik a végtelen, hogy látlak.
Fogadj magadhoz, úgy várlak tisztán, készen.
Borítsd magad rám újra, egészen.

Válasz

Szorítsd meg a kezemet
Szorítsd meg a kezemet
Szorítsd meg a kezemet,
Tudjam, hogy velem vagy!
Öleld át derekam,
Közelemben maradj!
Szorítsd meg a kezemet,
Ne menj tőlem messze!
Húzz magaddal együtt
át a végtelenbe!
Szorítsd meg a kezemet,
Érezzem, hogy élek!
Simogasd meg arcom,
hogyha nem is kérlek!
Szorítsd meg a kezemet,
Ne engedd, hogy féljek!
Tudva, mellettem vagy,
mindig szép az élet!
Szorítsd meg a kezemet,
S azt teszem majd én is!
Szebb búcsúzást életünktől
már nem is remélek!
Szorítsd meg a kezemet,
hogyha jő az álom!
Ne engedd, hogy elszakadjunk
túl a nagy határon!
hj

Válasz