Tűzd hajadba a hajnalok bódító illatát
tűzd hajadba a csillagok szikrázó fényeit
késő megkeresni a visszafelé vezető utat,
ha elnyelte már mindkettőnk tétova lépteit
Emlékszel milyen könnyű volt
mikor az éj ellopta álarcainkat
és a jelmezeket magunk mögött hagyva
rohantunk a rögös kert felé?
Szedd össze a széttört Idő elvesztett darabjait
szórd a szélbe az ígéretek tompa moraját
nyakadban gyöngyök, szemedben az ösztön kínja-
találkoznunk kellett, itt vagy odaát
Szorítsd magadhoz a vörösen izzó nyarat
öleld át álmaid, mint menekülő felhőt
vidd, amit vinned kell, a többi itt marad,
homokkal takard a hullámzó gyöngy napokat
hj
Esik az eső,mint szemem könnye,erőtlenül nézek fel az égre,ott a tested lángban állva,szívem e meleget várja,szél ölében megpihenve ad csókot szemeimre.
már kértem egyszer a cimét nem felejtettem el a könyvet,de nem tálálom a cimet...köszönöm.......mindig betartom amit igérek,,hj
Holdfény tölti be a szobát
a vékony függönyön keresztül,
Dupla paplan alatt
vacogok
Nélküled;
Hiányod meztelenre
égette lelkemet.
Belül a tűz,
kívül a fagy
emészt,
és karod nem ölel át,
ha éjszaka álmomból
riadtan
felébredek.
Dermesztő ez a világosság
és ez a sötét!
A magány
halott árnyként kering
ágyam körül,
ha felüti fejét
az éjfél.
Némán,
egyetlen hosszú,
végtelen kiáltásba
burkolózom;
tépett agyam
a párna tartja vissza,
amíg lehet;
És ha kattan
a kulcs a zárban,
álomba
zuhanok végre
jöttödre.
Betakarod kihűlt
lelkemet,
és vigyázod az álmot,
melyet
Érted élek át
újra, meg újra.
De reggel, ha
felébreszt a
hajnal illata,
és arcomat
a Nap ragyogja át
– feledve éji gyötrelmemet –
békésen bújok Hozzád,
hogy ölelésed
még egy napig
életben tartson.
hj
Kósza pusztaság
Semmiség terem,
Őssejtelem az égő
Nemtelen... maradj, velem
Bús nem leszek
Ősi faágak
Bennünket attak
Bús harmatim közt
Te voltál a csillag... Maradj, velem
Magányos többé nem leszek
Háborúzik a vér!
Önmagára kél!
Szeretni vágyik, szüntelen
S a hős ezt kiáltja:... Maradj velem.
Egyetlenem vagy
az Ég fölemelt
Hozzád kiáltok,
maradj velem...
Hogy lássam, arcod gyolcsát
Liliomok lepedőjét
Tengernyi düh a mennyben
Ne tartson örökké
S a fejfám őrizze hű
szereteted
Halkan kiáltva...maradj velem...
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!