Reggel van. Állok az öreg ház ablakánál,
A zöld erdő sűrűjében futkározó őzek,
S köztük halovány tested,mit az öreg festő odafestett.
Ideérzem az erdő illatát,
S érzem bőröd áradó mámorát.
Látlak még?- kérdem magamtól,
S válaszomra hangod válaszol.
Térj vissza bármikor,
Itt vannak az őzek,az öreg fák,
Az ugrándozó békák.
Itt az öreg festő,s általa én,
Várlak.Jöjj,jöjj felém!
Megfogom kezed,elfutok veled,
El, messzire,hol fejedet vállamra hajthatod,
S csókomat megkaphatod.
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!