Miért is kezd az ember blogot írni?Talán, mert sok olyasmi van, vagy lenne, amit nem mondhatok el valakinek, ezért hát elmondom mindenkinek? Nincs kedvem a nárcisztkus magamutogatásra, legfeljebb hibáimra mutathatnék: Emberek ne legyetek ilyenek?! Pedig tulajdonképpen sok baj között is boldognak és megelégedettnek érzem magam. Jól érzem magam a bűrömben.Pedig  ebben a korban nem lesz már szebb az ember. Jobb sem igen. Ha eddig nem tudott megjavulni sok esélye nincsen.

     De meg miért is javuljon mg az ember? Ezért a sz...r világért? De hát nem mi tettük ilyenné? Hiszen megelégedtünk azzal ami van, vagy mert tehetetlenek voltunk változtatni azon amin kellett volna, most aztán itt vagyunk abban, amiből rég ki kellett volna mászni.- Igen gyávák voltunk.Pedig volt néhány bátor percünk az életben. Buták voltunk. Igenis.Buták! Azt hittük, hogy a világ majd magától változik. Jobbá Szebbé. Csak úúúgy.  Hittünk a fejlődésben, pedig tudhattuk volna, hogy földünk a ritka nagy entrópiájú térségek közé tartozik. Ha valami hajlamos arra hogy lepusztuljon, az nálunk biztosan tönkre megy. nem csak itt Magyarországon de itt különösen .... És persze a legrosszabb percben..Magamról annyit  ... hhhogy  mély rezignációval el kell mondanom, visszaeső bűnös vagyok. nem bigott vallási értelemben, hanem emberileg. Meginnék néha egy pohár sört....de utálom az ész elvesztését. A kómát. amikor az embert az érzelmei úgy ragadják el, hogy már nem tud használni felebarátainak. Szeretek tisztán szeretni. Semmiért mindent cserébe adni.Ha kell örökbe.És soha meg nem bánni. De ez a luxus érzelmileg inflálódott  és bizalmi válságban elsüllyedt társadalmunkban ritkán adatik meg.Ezért hát libáimmal gyakorlom. Megölelem őket (Perverz disznó vagyok ). És persze a libák sem értik meg,  ... halálra rémülnek, meg a gúnárok verekszenek is. de itt ebben a baromfiudvarban legalább hatalmamban áll szeretni, úgy ahogy nekem jólesik. És itt persze le is lepleződik önzésem, de ugyanakkor a tiétek is mert: Ezért áll itt ez a világ, mert mindenki megengedi magának, hogy úgy szeresse a másikat, ahogy neki jólesik és nem törődik azzal hogy hogy esik az a libának. meg a másiknak. Éjfél után egy az óra: Megyek aludni? Ki mondja meg és kinek hogy hogyan szeressük a másikunkat aki barát vagy nem, közömbös irántunk, vagy éppen ellenség? Milyen filozófia? vagy Vallás?  Utilitarizmus? amely a hasznosat tekinti a legfőbb jónak, és így csak önzésünk pátyolgatója? M?ert azért legyek jó, hogy mások jót cselekedjenek velem? Önzésből gyakoroljuk a szeretetet , amelyet a kereszténység annyira szajkózik, a világ pedig átváltja szexre és mámorra? Nem mondom hogy nem kell ez is az is, de megyek már aludni mert véletlenül még meghallja a füstölgésemet a fiam.