.Az első kiszállás.

A pályaudvar zsufolásig telt integető emberekkel, akik kikisérték hozzátartozóikat és most búcsuzkodnak. Az állomásfőnök végignézett a szerelvény mellett, vigyázó szemét még egyszer végighordozta az álldogáló útasok közt és miután meggyöződött, hogy mindenki felszállt, jelt adott az indulásra. A  mozdony sípolt  egy rövid és egy hosszut és ismét rövidet, jelezte az állomásfőnöknek, hogy megértette a parancsot, s a népnek, hogy vigyázat,-  indulok.- A kerekek lassan ovatosan megmozdultak, vigyázva, hogy nehogy lecsusszanak a sínről, aztán felgyorsultak, hogy 80 esetleg 100 kilóméteres  óránkénti sebességgel belerohanjanak a juniusi éjszakába.

           Utazás Maroshéviztől Marosvásárhelyig.

Az állomás épülete sötét és rendetlen. Előtte a padokon néhány ember űlt és várták a vonat érkezését. Bent a váróteremben az egyik sarokban egy csoport cigány,  cigány nyelven veszekedtek, vagy csak hangosan beszélgettek nem lehetett eldönteni. Azt hiszem ihattak is valamit, mivel túl hangosak voltak. Senki nem volt aki fegyelmezze őket. A pénztár előtt két idősebb nő és egy fiatal lány álldogált, várva, hogy nyisson a kassza és megvásárolhassák a jegyeiket.