.Az első kiszállás.

A pályaudvar zsufolásig telt integető emberekkel, akik kikisérték hozzátartozóikat és most búcsuzkodnak. Az állomásfőnök végignézett a szerelvény mellett, vigyázó szemét még egyszer végighordozta az álldogáló útasok közt és miután meggyöződött, hogy mindenki felszállt, jelt adott az indulásra. A  mozdony sípolt  egy rövid és egy hosszut és ismét rövidet, jelezte az állomásfőnöknek, hogy megértette a parancsot, s a népnek, hogy vigyázat,-  indulok.- A kerekek lassan ovatosan megmozdultak, vigyázva, hogy nehogy lecsusszanak a sínről, aztán felgyorsultak, hogy 80 esetleg 100 kilóméteres  óránkénti sebességgel belerohanjanak a juniusi éjszakába.

Az első vagon második fülkélyében négy utas űlt.két nő és két férfi. Kollegák voltak, és vidámak. Eggyeztetni mentek a központba. A nők az első mérleget vitték, könyvelők voltak, a férfiak mérnőki ügyekben kellett egyeztetniük.A hang adó, Éva, mert így hívták az idősebbiket aki nem volt több harminc évesnél, de befutott jó könyvelőnő volt. Közép magasságu, kékszemü szőke szépség volt, a férfiak igazi  Évája. Az a nő aki bűnbe tud vinni minden embert  szabados szájával,kedves mélyhangu turbékoló hangjával. Elvált aszony volt. Ő úgy mondta, hogy azért váltak el, mert a férje homokos volt, de senki sem járt utánna, hogy ez igaz-e. Mindenki úgy fogadta el a másikat ahogy volt. Vigkedélyü volt és ezért szerette mindenki.Kolleganője Anikó, alig múlt 19 éves, most került ki az iskola  padjaiból és első munkahelye, és első főnöke Éva. Nagyon szerette Évát, mert sokat tanult tőle, mert nem szidta soha, mindent megmagyarázott, mert az iskolában ezt nem tanították, szokta mondani. Anikó közép magass, termete karcsu, de nem sovány, gesztenye barna haja hullámosan hullott vállára, koronát formálva mongolos arcára, ferdevágásu tengerzöld szeme, amit álmodozóvá tett hosszu szempillája.Formás hajlatu piros szája  lefelé hajlott és így kissé gőgössé tette megjelenését. Ajkait kipirosította, persze csak erre az alkalomra, mert férje nem szerette a festéket és a ruzst ,,Te nekem így vagy szép ahogy vagy, ahogy Isten teremtett.’’Ő most úgy sem láthatja. Piros zsörszé ruhája karcsu testére símult, s ahogy űlt látszani engedte formás combját. Hiába ez a divat, a miniszoknya, tűsarku cipő, és a hosszu haj. Egyszóval bályos kis nő aki nagyon kivánatos is. Vonza a férfiakat, mint a lámpa fénye az éjjeli lepkéket. Hogy száját kifestette ezt is Éva sugalta mondván:

-          Mégis csak a központba megyünk és ott azok a festett dámák úgy is lenézik a vidéki kollegáikat, pláné, ha üres kézzel mennek.

Anikó most van előszőr a központban, az első mérleg, amit segített kiállítani és nagyon fontos az első benyomás. Nagyon izgatott volt, hiszen valamikor arról álmodott, hogy abban a városban ahova most igyekeznek ott lessz a munkahelye, ott lessz a lakása, egy kis szobálya , ahova csak Ő és akiket ő be enged léphetnek be. Álma nem teljesült, mert férje nem akarta elengedni és összeházasodtak. Most azonban itt az alkalom, eljőn álmai városában és megláthatja mit veszített. Kinézett az ablakon, ami kissé le volt eresztve a hőség miatt, és  néztze a csillagokat, mint valami szikrák villogtak a sötétkék égen és a telehold vigyázott rájuk mint pásztór a juhaira. Felhőtlen tikkasztó éjszaka volt. Nem hallattszott csak a kerekek kattogása és a békák esőt kérő kuruttyolása. Igazi nyár esti koncert. Visszaűlt a helyére, kicsit húzott a szoknyáján, hogy többet takarhasson a combjából, aztán félszemmel végignézett a társaságon, akik munkahelyi pletykákat meséltek egymásnak.

Éva volt első főnöke amióta kikerült az iskolából, jó főnöknek tartotta, aki vidáman fogja fel az életet, vicces volt, jó barát. Igaz nagyon sokat dolgozik, és Anikótól is elvárja, hogy tulórázzon, de máskülönben nagyon jól megértik egymást. Kellemes hangulat uralkodik az irodában és ez a fontos. A titkárnő a tegnapelőtt, amig Éva az igazgatóval beszélt, az igazgató szobályában nagyon sok rosszat mondott Éváról. Olyanokat, hogy Éva összefekszik mindenkivel, egy ringyó, és félő, hogy elront engem is. Persze kinek nincs roszakarója. Évát mindenki, főleg a férfiak nagyon szeretik. Mindenki az életét úgy rendezi, ahogy tudja és ebbe nem lehet beleszólni. Mindenki úgy él ahogy tud. Neki is csak egy élete van és azt úgy éli ahogy akarja. Senki nem befolyásólhatja őt, hogy Évát ne szeresse. Vele jól bánik és neki ez elég. Most is ahogy végig néz Éván, világos kék ruhája olyan jól illik kék szeméhez és szőke hajához, mint kék éghez a ragyogó napsugár. Szőke haja fiúsan rövidre vágva, sokkal fiatalabbnak szinte csitrinek látszik.

Szemben vele az ablak mellett Debreceni Laci űlt. Fiatal mérnők, aki most került ki az egyetemről egyenesen a vállalathoz. Itt van gyakorlaton egy évig. Anikó nem nagyon ismerte, mert nem igen járt náluk az irodába, és ha be is jött  szűkszavu, majdnem szégyelős volt. Éva heccelte is ezért, mert Évának tettszett a fiu. Modernszabásu világosszürke öltöny volt rajta, hullámos fekete haja és sötét szeme volt, hogy szembogara elveszett a sötétben. Mikor elnevette magát Éva egy egy viccén, egézséges fehér fogsor villant ki keskeny ajkai közül. Mellette, Évával szemben Gál István űlt, mindenki Pityuja, ő volt a kocsi park főnöke. Őt ismerte Anikó, mert többször felkeresték Évával, mivel közel laktak. Azt beszélték a rosznyelvek, hogy elveszi Évát, mert jóban roszban együtt voltak, mindig akadt munkájuk amit ketten végeztek, együtt kávéztak, együtt tizóraiztak, minden azt igazolta, hogy a mende- mondának van alapja. Pityu vigkedélyü, vicces, kellemesc társalgó volt. Mindenkiről tudott minden pletykát, hiszen mindenki tőle kérte az autót ha valahova kellett menni. Kocsit csak tőle kérhettek ,, baráti alapon’’. Most is Ő vitte a szót s a többiek csak nevetgéltek rajta.

Éva észrevette, hogy Anikó nem vegyül a társalgásba, visszahuzódó és úgy érezte tenni kell valamit, hogy őt is bevonja a társalgásba. Azt sejtette, hogy Anikó nem ismeri Debrecenit és most itt az alkalom a bemutatásra. Lassanként unalmas lett a beszélgetés is, alábbhagyott a nevetgélés is, kezdtek elfáradni a vagon utasai.

-          Na gyerekek, mondjátok meg egymásnak a neveteket, mert látom nem ismeritek egymást, aztán ideje lenne valamit kitalálni, hogy ne unatkozzunk. Nem volna rosz dolog egy hatvan hatost játszani. Négyen vagyunk és van kártyám. – egy diplomata táska került a térdekre és máris osztották a kártyát. Anikó Pityuval került össze, Éva Lacival. Ahogy űltek. A szerencse a Pityu – Anikó párosnak kedvezett, igaz, hogy Pityu úgy csalt ahogy csak tudott. Csak ők nyertek. Éva meg is jegyezte – nem baj Laci, akinek nincs szerencséje a kártyában annak szerencséje van a szerelemben. – A következő partit is Anikóék nyerték, mire Pityu meg is jegyezte, hogy aki csórét kap az leveti valamelyik ruhadarabját.

-          Nem én kiváltom magam – mondta Éva és az utazótáskájából kivett egy negyedes konyakot.

-         Ez igen – mondta Pityu,- ha tehetném mindig veled mennék kiszállásra.

-         Benne vagyok, de a következőt te állod. – előkerültek a gyüszünyi kis poharak és mindenki kapott egy pohárkával

-         Most itt az alkalom meginni a pertut Anikóval – mondta Pityu és mindenki helyeselte az ötletet.

-         Most rajtam a sor – szólt Laci is félénken, - ha Anikó is úgy akarja.- Megitták a pertut, de a csókot elügyetlenkedték.

-         Nem baj a következő majd jobban sikerül, - mondta gúnyosan Pityu.

A vonat néha néha meg állt, emberek szálltak le és űltek fel a vonatra, de ők nem  törődtek senkivel. Reggel hatra érkeztek meg és Pityu leleményességének köszönhetően egy IMZ kocsi várta az állomáson és szálította a központba. Anikó olyan fáradt volt, hogy nem volt kedve gyönyörködni a város reggeli arculatán, a jövő menő emberekben, hiszen ez a rohanás minden városra jellemző volt a hajnali órákban.

Az IMZ megállt egy kávéház előtt és mindannyian bementek egy dupla feketére, hogy erőt gyűjtsenek és felfrissüljenek. Anikó az ablak mellett űlt és figyelte a jövő menő emberek sokaságát, akik úgy járkáltak az ablak előtt mintha halak lettek volna az akváriumban. Álandó mozgás. Az ember már azt hiszi most ütköznek össze és mégis szépen elhúznak egymás mellett, kikerülve egymást. A kávéházban olyan füst volt, hogy vágni lehetett. Beleivódott a falakba a függöny megsárgult tőle. Anikó észrevette, hogy valakik lyukat égettek a függönybe cigarettával és szóvá is tette, hogy nem fértek el a függönytől valakik. Miután megitták a kávéjukat egy cigaretta kiséretében, siettek a központi irodába, hogy ne késsenek.,, Rend a lelke mindennek’’ volt az Éva jelszava.

Évát mindenki ismerte és úgy mutatta be Anikót, mint a legédesebb kollegát. Keményen dolgoztak egész nap. Délben is csak valami szendvicset kaptak be, amit Pityu hozott be nekik, hogy éhen ne haljanak. Ők hamar végeztek és elintézték a szállódát is estére. Amikor visszajött rászólt Évára, hogy hagyjanak holnapra is valamit, mert mára már eleget dolgoztak, enni is kéne valamit. Hozott  kávét a lányoknak, amitől felfrissültek.Felmentek a szálódába és elrendezték a csomagjaikat, aztán tusoltak egyet, hogy felfrissüljenek, és Éva indítványozta, hogy menjenek a vendéglőbe vacsorázni, Anikó úgy sem volt még vendéglőben velük. Legalább egy kellemes estét tölthetnek együtt a fiukkal.

Pityu jött értük és  kisérte őket a vendéglőbe. Miután elfoglalták helyeiket jött a pincér, hogy felvegye a megrendelést.

-           Azt hiszem senkinek sincs kifogása, hogy én állítsam össze a menüt. Azt hiszem én vagyok a legéhesebb.

-         Még is mit kérnél ?- Kérdezte Éva.

-         Két konyakot, két flekkent, de akkorát, hogy lecsüngjön a tányérról körítéssel és két pezsgőt utánna.

-         Én az italért nem vagyok oda, de a húst azt szeretem – mondta Anikó nevetve.

-         Akkor a kolbászt is szereted ? Úgye ?- évődött Pityu Anikóval, de Anikó nem akarta úgy érteni a jelzést mint Pityu és így még aranyosabb volt.

Az elvégzett munkáról beszélgettek, és hogy még milyen sok van hátra. Remélték, hogy holnap valahogy elvégzik, mert másképp még maradni kell amig befejezik a mérleget.

-          Elég volt a sok beszédből. Most vendéglőben vagyok és mulatni akarok.- mondta Éva és Anikóra mosolygott. – Szegény kislány eljött velem kirándulni és egész nap dolgoztattam ahelyett, hogy megmutattam volna a város nevezetességeit és szépségét. Csak a munka jútott neki.

-         Nem vagy jó főnök. Kihasználod az ifjuságot.- boszantotta Évát Pityu.

-         Nagyon fáradt vagy angyalom?- kérdezte Éva Anikót.

-         Úgy érzem semmiség az egész, s aztán a munka nem tett tönkre. Úgy is még nagyon sokat kell tanulnom, amig olyan bíztos leszek a dolgomban mint te.

Jött a pincér, hozta az italt és töltött mindenkinek, aztán tovább ment az asztalok között.

-         Szervusztok – emelte poharát Pityu – Olyan éhes vagyok, hogy fáj a gyomrom belé. Talán ez a konyak egy kicsit elzsibbassza. Mindnyájan ittak, a konyak nagyon finom volt. A pincér jött és újra töltött, hogy ezzel is igazolja jelenlétét a vendégeknek. Beszélgettek és kortyolták a finom nedüt.

Nagy későre kihozták a vacsorát és jóízüen elfogyasztották, aztán pezsgőt ittak utánna. A pezsgő édeskés volt és nagyon itatta magát. Anikó ivott a pezsgőből, mert most ivott előszőr ilyesmit.

-         Én azért megmaradok a konyaknál – mondta Anikó később, mert mi székelyek inkább a pálinka hivei vagyunk. Máskülönben is savam van és nem szoktam inni semmit. Vigan beszélgettek és iszogattak és Anikó érezte, hogy kezd zsibbadni a keze és a lába is. Szerencsére a zenekar tánczenébe kezdett és a vendégek felálltak táncolni. Pityu is felkérte Évát és Laci is Anikót.  Anikó érezte, hogy táncolni jó. Kicsit forgott vele a terem, de Laci jó táncosnak bizonyult és jól érezte magát vele csak Laci egy kicsit túl szorosan húzta Anikót magához. Térde többszőr bekerült az Anikó lábai közé. Úgy látszik a fiucska beszélni szégyelős, de amikor nem látja senki, amikor védve van, nem is olyan szelid. Lehet az is, hogy az italtól kapott bátorságot. Kissé eltolta magától Lacit, de a fiú csak szorította testéhez a már kezei közé került testet. Forrt a vére és nem törődött mással. Élvezte az Anikó közelségét. Anikó Éváékat nézte. Pityu most is beszélt és nevetett. Csodálta Pityut, akinek mindig volt mondanivalója és sohasem volt unalmas. Sokat olvasott és minden témában jártas volt. Éva szerint rengeteget olvas, és sokat útazik. Sokat táncoltak, Anikónak a keringő volt a legszebb tánc. Forogtak, amig el nem szédültek, aztán kérte Évát, hogy menjenek fel a szobába, mert fáradt.

Anikóék a 202- es szobába kerültek és a fiúk a 204 – esbe, Majdnem szomszédok voltak. A fiuk hoztak konyakot és beakartak menni a lányok szobályába, de Éva azt mondta, hogy mára elég. Holnap is van egy nap. A kislány fáradt, le kell fektetnem. Anikó ledobta magáról a ruhát, tusolt egyet felvette a hálóingét és lefeküdt. Érezte, hogy forog vele a szoba, de azért jól érezte magát. Ez a szédülés kellemes volt.

-         Jaj de jól esik lefeküdni – mondta Anikó, - Nem érzem magam rosszul, csak forog velem a világ, és álmos vagyok.

-         Aludj nyugodtan édes. Meg érdemled a pihenést. – Megsímogatta az Anikó arcát és megpuszilta és jóéjszakát kivánva a fürdőszobába ment tusolni. Azt akarta, hogy magához térjen, mert pimaszul érezte magát ő is. Előszőr a fárasztó munka, azután a pia, őt is megzavarta. Hát akkor ezt a kislányt, aki nem szokott inni.

Meleg vizzel jól lemosta egész testét, aztán lassan elzárta a meleg vizet és csak hideg vizzel simogatta a testét. Zsibongása megszünt, teljesen felfrissült, mintha nem is ivott volna, csak a vére bizsergett. Jól megdörzsölte a testét a törölközővel és kilépett a fürdőből. Látta, hogy Anikó már alszik, háziköpenyt vett magára, kikapcsolta a villanyt és átment a fiúkhoz. A fiúk ruhástól feküdtek az ágyon, konyakoztak és beszélgettek.

-         Csak egyedül jöttél?- kérdezte Laci, aki már úgy érezte, hogy Anikó már hozzá tartózik, mivel Évát Pityu lefoglalta magának. Éva leűlt a Pityu ágya szélére. – Hol hagytad Anikót ? – Éva kért konyakot, aztán

-         Ha akarod átmehetsz hozzá. Ha látnád milyen édesen alszik. Be sem takarózott olyan melege van. Azt hiszem tetszel neki. Hasonlítasz egy kicsit az urához. Az ajtót nem zártam be.. .-  Laci nem szólt  semmit, csak vette a borotva készletét és bevonult a fürdőszobába. Megborotválkozott, jól megmosta hideg vizzel az arcát, aztán lassan kijött a fürdőből. Látta, hogy Éva és Pityu úgy csókolóznak, hogy nem is látnak semmit. Éva az ágyon feküdt, köpenye lecsúszott a lábáról látni engedte hófehér combját. Mégegyszer megnézte a hófehér combokat, amint Pityu símogatta és már úgy látszott elér oda, ahová elérni akar, ezt látva Laci érezte, hogy az agyába száll a vér és érezte, hogy férfiassága a legnagyobb magaslaton áll. A fülébe zsongott Éva csábítása, hogy ,, ...ha akarod átmehetsz hozzá, az ajtót nem zártam be...’’és nem teketóriázott.  Halkan becsukta az ajtót és mint egy tolvaj átosont a 202-es szobába. Az ajtó tényleg nem volt bezárva és igy könnyedén bejúthatott s azon vette észre magát, hogy belülről csukja az ajtót. Szívét a torkában érezte verni, nem mert lélegzeni nehogy felébressze a kislányt. Anikó tényleg  hanyatfekve  aludt, mellei amúgy hullámzottak amint vette a lélekzetet. Ő már nem törődött a férfiakkal, őt a fáradság és az alkohol kerítette hatalmába és szeliden aludta a boldogok álmát. Egyik keze a feje alatt, a másik kissé lecsúszott az ágyról, haja széthullott a párnán, ölét egy kicsit takarta a lepedő, de lábai fedetlenek voltak. Az ablakon besütött a Hold és ebben a megvilágításban akárki tündérnek nézte volna, aki mindenkit elcsábít. Laci  csak állt, és nézte az előtte fekvő szép nőt. A Hold egy pillanatra betakarózott egy felhővel és ő magához térve az ábrándozásból rájött arra, hogy itt az alkalom magáévá tenni azt a lányt aki táncolt vele, aki édesen mosolygott reá, el is felejtette, hogy mint a tolvaj osont be valakinek a hálószobájába, de már késő volt gondolkozni. Az ész meg állt, a vágytól duzzadó farka már nem fért a nadrágban, letólta a nadrágot, kilépett belőle és Anikó lelógó karját beljebb tólva, mellé feküdt. Érezte teste melegét, végigsímogatta kicsiny mellét, csókolgatni kezdte a lányt. Anikó felnyögött, kicsit megborzongott, aztán karjával átölelte a fiú nyakát és visszacsókolt.Álmában,  és az italtól elbódulva, úgy érezte, hogy férje ölelő karjaiban van aki becézi, csókolja és szeretgeti őt. Laci simogató keze eljútott az Anikó combjáig és bekérezkedett a lábai közé. Anikó megrázkodott, lábait kissé összeszorította, majd kéjesen szét nyitotta és a  kéz eljútott oda, ahol a dombok alján szörzettel borított völgy kinálkozott lehütteni forró vérét, felkinálva a menyország gyönyörét. A lány megborzongott amint az újjak odaértek a csiklóhoz és Laci alig várta, hogy  behelyezhesse férfiasságát abba a forró punciba, ahová annyira vágyott. Betette ovatosan egyik lábát a lány lába közé, aztán a másikat is, félve, hogy nehogy felébressze a lányt. Farka már a szörzetet borzolta, és a csoda megtörtént. A Laci farka behatolt oda, ahol a gyönyört ajándékozzák. Csókolgatta megállás nélkül az édes nőt és ringó mozgással nyomta farkát ki és be a drága női testbe. Anikó is megmozdult alatta és ő is viszonozta a mozgást. Még mindig kábúlt volt, de érezte, hogy ez a zsibongás kellemes, jó, ami  boldoggá teszi, ami fel ér egy menyországgal. A fiú símogatta mellét, a fenekét, ami még kellemesebb volt, és csókolta csókolta annak a kivánatos nőnek a száját, aki ilyen kellemes estét ajándékoz neki. Testük egyenletesen mozgott, és Laci úgy érezte a szive nem fér a mellkasában. Aztán a mozgás felgyorsult, és farkát tövig benyomva rángatózni kezdett és érezte, hogy a lány is vonaglik alatta, farka belövelt, elérték a csúcsot. Egymásé lettek. Laci még néhányszor megcsókolta Anikót, mintha megköszönte volna ezt a kellemes élményt, aztán hanyatfeküdt és a menyezetet nézte hálásan mindenért. Szép teljesítmény volt...

A Hold előjött a felhők közül, mintha ő is elbújt volna addig, amig ezek a fiatalok hancuroznak. Nem akart tanuja lenni ennek az aktusnak. Anikó is magához tért remegéséből, kinyújtotta a lábát, kinyitotta a szemét, egy kicsit gondolkozott, hol is van?, mivel idegennek érezte a szobát, aztán átnézett  a fiúra, aki mellette feküdt, pont olyan kockás ing volt rajta mint amilyen a férjének van, észrevette, hogy nem a férje, hanem Laci van mellette.Rájött arra, hogy mi történt, megrémült, kiugrott az ágyból, és a fotelbe vetette magát.Nem tudta mi tévő legyen. Sikítani, kiabálni szeretett volna, de rájött arra, hogy már minden késő. Sírni, zokogni kezdett.

-         Maga hogy került ide?- mondta zokogva. – Ki engedte be ? Hogy mert hozzám nyulni?

Laci is fel űlt az ágyon és nem tudta mit hozzon fel mentségére, hiszen szemét, aljas, aki kihasználta a kinálkozó alkalmat, és most mit tehet. Letérdelt Anikó elé és kérte ne haragudjon rá, mert ő úgy érzi életében a legboldogabb pillanatokat élte át és nem szeretné ha ezt a varázslatos pillanatot befeketítené valami. Ő nagyon szereti Anikót és tegyen azt vele amit akar, de ne ítélje el, mert  már akkor megkivánta amikor ott a vendéglőben táncolni hívta, amikor megérezte forró testét.

-         Nagyon kérem Anikó bocsássa meg nekem ezt a bátorságot, de férfi vagyok és nem tehettem mást. Szégyelem magam azért amit tettem, de már megtörtént. Bármit kér megteszem, csak ne vessen meg és ne haragudjon rám.

-         Éva hol van? – kérdezte zokogva Anikó.- Hogy tehette ezt velem. +Kiszolgáltatott mint egy szajhát egy barátjának. Én aki annyira bíztam benne és hittem neki... Hogy jött be hozzám?

-          Éva bejött hozzánk és azt mondta Anikó egyedül van, és az ajtót nem zártam  be. Felkeresheted. Mikor láttam, hogy Éváék mire készülnek nem maradhattam a szobában és akkor határoztam el, hogy bejövök Anikóhoz. Anikó aludt és bizony nem fedte testét majdnem semmi és én megkivántam. A többit már tudja.

 Anikó sirt és csak mondogatta, hogy -  Én mámorosan azt hittem a férjem van velem, ő akarja, hogy az ővé legyek. Megfeledkeztem a szállódáról. Azt hiszem, hogy a fáradság és az ital hatása alatt voltam. Tudom nem lehet megnem történtnek venni, már minden késő. Rájött, hogy ha nem is tudatosan, de neki is tetszett az egész. Ő is élvezte a játékot, a forgást és mindent. A simogatást, a csókokat, és az utánna bekövetkező gyönyört is. Csak sirt és arra gondolt, hogy Éva becsapta és Laci majd elmondja másoknak ami történt és akkor őt is úgy fogják emlegetni mint Évát. Minden igaz amit Éváról mondtak. Most már biztosan tudja, ha képes volt feláldozni őt a szerelem oltárán.

Laci fel állt és simogatni kezdte Anikó vállát, és meg akarta csókolni a síró nőt, de az nem engedte. Bármi történjen ő megvan elégedve, mert azt az élményt amit Anikó nyújtott neki az mindenért kárpotólta.

-          Hogy is lehet valaki annyira aljas, hogy belopózik valakinek a szobájába és meg erőszakolja.

-         Anikó édes! Én nem erőszakoltam meg, mert amit tettem minden férfi megtette volna. Én úgy éreztem, hogy mindent Anikó is érzett és akarta is. Az hogy bejöttem a szobába, hát nem volt más választásom. Én is húsból és vérből vagyok és amikor itt találtam úgy ahogy volt nem tehettem máskép és, hogy őszinte legyek nem is bántam meg. Ilyen csodálatos estében nem volt és azt hiszem nem is lesz részem és ezt Anikónak köszönhetem. Ne sírjon Anikó, fiatalok vagyunk és mindketten jól éreztük magunkat. Ne féljen, esküszöm az élő Istenre, hogy nem  tudja meg tőlem senki, ami itt történt.Nekem ezután is Anikó lesz életem ideálja, gyönyörüsége.

-         Remélem nem fog elkönyvelni úgy mint egy könnyelmü nőt. Ha nem lettem volna fáradt és nem ittunk volna bizony nem történt volna meg. Én szeretem az uramat és nem akartam megcsalni,– mondta Anikó és érezte milyen üressen hangzanak e szavak és már úgy sem lehet megnem történtnek tenni. Nem lehet helyrehozni a megtörtént dolgot.

-         Esküszöm Anikó senkinek sem fogok beszélni a mi kapcsolatunkról, még Évának és Pityunak sem. Én nem akarom elfelejteni ezt az estét és nagyon szeretném, ha Anikó is megbocsájtana nekem és továbbra is jóbarátok lennénk. - Ezzel felöltözött – Csókolom, – köszönt és kiosont a szobából.

Anikó megfürdött, aztán ismét visszafeküdt az ágyban, de nem tudott elaludni, csak azon gondolkozott hogy is törtéhhetett meg mindez. Már nem is haragudott Lacira, mert megértette, hogy ő is csak férfi, akinek egy szép estét szerzett, és valójában neki is nagyon tetszett az ami történt.

Egyszzer csak Éva nesztelenül belépett az ajtón és amikor látta, hogy nincs a szobában csak Anikó, elkönyvelte magában, hogy milyen gyáva fickó ez a Laci. Mikor látta, hogy Anikó nem alszik, így szólt:

-         Hogy aludt a kislány? Mit álmodott?- majd ledobta magáról a köpenyt és bement a fürdőbe. – Anikó előszőr szidni akarta Évát amiért azt tette amit tett, de aztán rájött jobb hallgatni, mert ha Laci nem mondja el a történteket Éva sohasem fogja megtudni azt, ami történt itt az este. Miután megfürdött Éva,kijött a fürdőből, leheveredett az ágyon és mesélni kezdte, hogy bement Pityuékhoz, valamit megkellett beszélnem a holnapi programhoz, - Szép álmokat kivánok – mondta, amikor látta, hogy Anikó nem szól, és befele fordult az ágyon, elkönyvelve azt, hogy milyen gyámoltalan srác ez a Laci...