MEGSZÓLITOTT ENGEM AZ  ISTEN.

Apróka gyermekek ugrándoztunk,

Fűzfa ág lovon mig csak birta lábunk.

S ha éhesen este imátkoztunk,

Elhoztad nekünk is boldog álmunk.

Csak álmodni tudtuk azt mit mások

Bőséggel kaptak – enni inni jót.

És úgy szálltak Hozzád a fohászok,

Nekünk is rendeljél ennivalót.

Volt rokonság, gőgös úri fajta,

Kinek földjén harmadért kapáltunk

Lenézett rongyos szegénynek tarta

És mi csak lehajtott fővel jártunk.

Mert jött a tél Ő nagy disznót vágott

Kicsit küldött –* úgy sem adják vissza*-

Csak csodáltam drága jó Anyámat,

*Megköszönvén*- csak könnyeit issza.

Haton voltunk sok sok apró gyermek,

Jó apám, jó anyám és nagymamám.

Ahogy pirkadt, már kapálni mentek

S dolgozott mindnyájunkért az anyám.

Ő is szegény volt sok gyermek testvére

Legnagyobbként mindig csak dolgozott

Oly kevés volt szegénynek a bére,

Bár sokat vitt, csak keveset hozott.

Boldog volt, mert kevéssel beérte

Jókedvü volt, sohsem panaszkodott.

Rám maradt ez s boldog vagyok érte.

A vagyonhoz sohse ragaszkodott.

Én egy éjjel csodás álmot láttam.

Szárny nélkül szálltam hegyen völgyön át

Álmomban a világot bejártam,

És hallottam az Isten szózatát:

*Szeress Engem,s én szeretlek téged,

Tartsál Velem és én megsegítelek.

Szóljon mindenkinek a beszéded,

S dicsőség napja kel élted egén!*

Uram kezedbe adtam életem.

Téged ismerni, Téged szólni szám!

Mond miért lett ilyen a végzetem?

Mért hagytál el? Miért haragszol rám?

Hej azóta sok földet bejártam.

Kezem bilincsben, sajgott a hátam,

Megverve, éhezve, Reád vártam,

Júh akolban rongyaimban háltam.

Zsörtölődtem -*ime mivé lettem*-

Mi az én bűnöm? Egy megőlt darázs?

Elrontottam az egész életem?

Vagy már elmúlt tőlem ez a varázs?

A rabságból kiszabadítottál,

És az úton fogtad a kezemet.

Új élethez új dalt tanítottál

És elvágtad az emlékezetet.

Éjjel álmomban szemem becsuktad

Bizonyítottad velem vagy Te itt,

Hozzám hajoltál és azt súgtad

-*Megbocsájtattak a te vétkeid!*-

Marosvásárhely,1974 március 28. Csütörtök.