Kis türelmet...
Kis türelmet...
Ha a világ kerek volna
És minden ember boldog volna
Egyetlen fegyver sem létezne
Senkinek sem kellene félnie
Ha egyetlen gyermek sem sirna soha
Elérjük vajon ezt valaha?
Ha mindenki örökké élne
És minden vágyunk teljesülne
Ha a nap mindig sütne
Mindenhová mindenkire,
És mindenki boldog lenne
A jövőtöl talán senki sem félne
Ha szeretet lenne a szivekbe
És tudás a fejekbe
Talán nem volna lehetetlen
Az ember nem volna ilyen tehetetlen
Ha a barátság örökké élne
És ha a szerelem mindent legyőzne
Ha világ kerek volna
Minden ember boldog volna
.
Barátoknak
A barát egy mosoly,
szív,mely bátorít ha félsz,
A barát taps,
mely ujjong ha célba érsz.
A barát egy kéz,
mely felhúz ha elestél,
A barát az álom,
mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp,
mely érted hull ha baj van,
A barát gyémánt páncél,
óv téged a harcban.
A barát egy nevetés,
mely felharsan ha meglát,
A barát egy rózsakert,
mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag,
mit az éj varázsol,
A barát egy dallam,
mit meghallasz bárhol.
A barát egy lány,
ki kitáncol a tűzből,
A barát egy emlék,
mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,
s néha tán hibázik,
De szeret,s ha nincs veled,
érezd,hogy hiányzik!
.
Néked zeng ez a dal,
Szívünk téged ünnepel ma.
A hangok szárnyra kélnek,
Tengernyi szépet, jót kívánva Néked!
Jázminág, rózsaszál
Vélünk jött, hogy mint köszöntsön,
És vélünk mondja Néked:
Boldogság, béke, fény kísérje élted!
Minden bú, minden baj,
Minden bánat messze tűnjön!
Szeretet szép sugára
Az élet útján lépteid vigyázza!
.
.
.
Akármennyi éved, röpke pillanat,
lepereg előtted minden mozdulat.
Oly kevés az idő, mit eddig megéltél,
kívánjuk , hogy még sokáig legyél.
Boldogítsd melletted az embereket.
Szíved szomorkodni soha ne engedd!
Ha valaki mégis megbántana Téged,
gyorsan lépj túl rajta , hisz ilyen az élet.
Mindenben a jót s a szépet keresd ,
ki megérdemli nagyon szeresd!
Mosolyod aranyozza be a világot,
Még nagyon sok boldog SZÜLETÉSNAPOT kívánunk!!!
.
.
|
Küldenék Neked ma reggelre egy . |
||
Heltai Jenő
Éjfél előtt egy-egy jó órai álom
Bizony majd annyi, mint éjfél után három.
Hogy pedig alvásból mennyi elegendő,
Az életkor szerint különböztetendő.
Legtöbbre van szükség az élet két végén,
A csecsemő-korban, meg ha az ember vén.
Mikor "még" nincsen, vagy "már" fogy az ereje,
Rászorul, hogy hosszú álommal nevelje.
A természet ezt is maga megmutatja,
Legkevesbet alszik a déli nyár napja.
Télen, mikor fénye, ereje halványul,
Alig bír megválni a nagy éjszakátul.
Azt tartotta már a hajdani bölcs Róma,
Aludni hét órát elegendő volna.
Nyolc óra hosszáig hevernek a restek,
Kilenc óra való csak tunya nemesnek.
Délelőtti idő minden perce drága,
Testi - de kiváltkép észbeli munkára.
Az ember ilyenkor leginkább alkalmas,
Mikor még el nem kezd munkálkodni a has.
Nem jó kora reggel mindjárt sokat enni,
De az is árt, ha nincs a gyomorban semmi.
Egyél, ha éhes vagy, de sohase sokat,
Találd el mindenben a bölcs középutat.
Ebéd után magad ne szoktasd álomra,
E szokás rabságát hagyd a késő korra.
Könnyedebb mozgásban telhet egy fél óra,
Azután indulhatsz erősebb dologra.
A vacsora legyen könnyebb, mint az ebéd,
És a lefekvésnél pár órával elébb.
A szegény embernek nem való tivornya,
Jó munkára való erejét megrontja..
.
.
.
Váci Mihály: Végül
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét
Szánalom
Tested rabláncában élsz,
Mindig csak tűrsz, és remélsz.
Feledhetetlen, mert ő volt az első,
De ez nem szerelem, ez nem belső.
Szemeid tükrében meglátták a titkod,
Rossz döntésedet mindig visszasírod.
Volt valaki, aki szívéből szeretett,
Mostanra ő is végleg elfeledett.
.
.
.
Szerelem=szenvedés
A szerelem szép, a szerelem jó,
De nem örökké tartó.
Boldog idők sora vár rád;
De nézd a másik oldalát.
Szenvedés és kínt érzel akkor,
Mikor elhagy, kit szeretsz nagyon.
Érdemes hát szeretni valakit?
Mikor a szerető szív úgy is csalódik...
Szerelem mégis csodás dolog,
Mert a felhők közt ballagok,
S olyankor elég boldog vagyok,
Ami feledteti velem, hogy a szerelem fájó dolog...
/"hagyom had fájjon..."/
(Félszárnyú Angyal)
.
.
AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK
Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok
Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez - mit az élettől akarok
Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez - mit az élettől akarok
A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez - mit az élettől akarok
Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez - mit az élettől akarok
.
.
Falu Tamás
Esti ima
Ne fájjon a lelkem,
Ne fájjon a testem,
Legyen, ki felemel,
Amikor elestem.
Amit méznek érzek,
Epévé ne váljék,
Kövessen a béke
Mint jóságos árnyék.
S ha majd jő a halál,
Szóljon hozzám szépen,
S ne a hátán vigyen,
Hanem az ölében.
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelekedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önnmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
.
.
"Talán semmi sem szebb a világon,
mint találni egy embert,
akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akinek arca elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég,
hogy vidámak és boldogok legyünk!"
(Ernest Hemingway)
.
.
.
Teller Ede
Keresni, várni, semmit sem akarni,
szeretni, vágyni, egyedül maradni,
nézni a világot becsukott szemekkel
látni azt, amit még nem látott az ember,
gyönyörködni titkos, mély harmóniákban,
emlékezni arra, mit sohasem láttam,
szeretni, imádni a szent tisztaságot,
a felhőt, a havat, a szellőt, az álmot,
tenni a helyeset, nem kis örömpénzért,
nem a túlvilági örök bölcsességért,
tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
félni, hogy talán még igazság sincsen,
tudni az ész rövid, az akarat gyenge,
hogy rá vagyunk bízva a vak véletlenre,
és makacs reménnyel mégis- mégis hinni,
hogy amit csinálok, az nem lehet semmi,
és örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
a fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak
.
.
RADNÓTI MIKLÓS
ÉJSZAKA
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon,
csönd van a házban, az éber egér sem kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen,
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
.
.Dorothy Law Holte
Egy élet a kezedben
Ha a gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulnak megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulják bűnösnek érezni magukat.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bízni.
Ha a gyerekek dícsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltányosságban élnek,
Megtanulnak hittel élni.
Ha a gyerekek megerősítve élnek,
Megtanulják magukat szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megtalálni a szeretet a világban.
A TE GYEREKEID HOGYAN ÉLNEK?
..
.
.
.
.
.
.
.
.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!