A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.

.

.

Az igaz barátság megmagyarázhatatlan kapcsolat két olyan ember szíve között, akik gazdagabbá teszik egymás életét. Talán nem is emlékeznek már, hogyan született barátságuk, azt azonban biztosan tudják, hogy létük kölcsönös ajándékot jelent életükben.
Donna Fargo
.

.

Légy erős, légy bátor,
Tudj elszakadni időnként a mától!
Rugaszkodj el a földtől az égbe,
Légy boldog mindörökké végre,
légy szabad, szeretetre éhes,
érezd, hogy a világ nélküled nem ékes!
Tudj nevetni és sírni is ha kell,
lehullhat Rólad minden súlyos teher.
Használd ki és becsüld az életet,
Egyszer teheted meg, sohase feledd!
Szép Napot Neked

.

.

Van-e szebb, mint a harmatos hajnal,
álmot idézni a felkelő nappal?
Van-e szebb a tűzsugarú délnél,
árnyékra lelni el vakító fénynél?
Van-e szebb a bíbor alkonyánál,
száz felhőt színező lenyugvó napnál?
Van-e szebb? Talán csak a pirkadat,
mikor megláthatod, újra itt a nap !
Jó reggelt szép napot kívánok neked!

.

.

Ha szíveddel nézed a világot,
A lelked majd adja a fényt,
A láthatatlant megláthatod
Ha tiszta szívvel élsz.

Sokáig éltem én is így,
Valami megmaradt bennem még,
Ha elveszi álmodat tőled a sors,
Belül nem maradsz más, csak jég.

De az élet szép és akar Téged,
Bármilyen mély sebbel élsz,
A láthatatlant megláthatod
Ha tiszta szívvel élsz....

.

.

Mikor messze jársz,
Folyton erre gondolok:
Bár nem vagy itt,
Érzem velem vagy.
Arcod a távolban lebeg,
Emléked soha el nem hagy.
Mikor velem vagy,
Ezt kellene mondanom:
Mosolyoddal erőt adsz,
Szebbé teszed napjaim.
Lelkemnek nyugalmat nyújtasz,
Ha meglátlak kitárom karjaim.
Válladon helyet hagysz fejemnek,
Bánatban együtt sirsz velem.
Ekkor még ha nem is mondom:
Köszönöm hogy vagy nekem!

.

.

Boldogság felhőn ülök,lógatva a lábam,
Lenézek a Földre,ott vagy, én látlak!
Ledobok Neked sok puszit,vagy százat,
Engedd el a lufit,elkapok vagy hármat!
Lemegyek Hozzád,vidámságot viszek,
Mosolyogj rám,attól boldogabb leszek!
Játsszuk azt,hogy nem törődünk semmivel,
Ha baj lesz,majd futunk,ne kérdezd,hogy mivel!
Örüljünk a mának,várjuk a holnapot
Jövök Hozzád megint,hozd a csónakot!
Míg én evezek,Te nézheted a napot,
Boldogok vagyunk,akár a gazdagok!

.

.

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és az sem kívülről,
hanem a lelke felöl.
Először meg kell érezni a lelkét....
Ha a lelke felöl nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget,
a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben
látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben
a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben
azt a szeretetet, ami teljesen a Tied!!! Minden igazi nó hét fágyoltáncot
táncol !!!!!

.

.

Valami olyasmit akartam adni,
Amit nem lehet soha pénzért kapni.
Valamit, ami emlékül marad,
Valamit, ami szívből fakad.

Így hát beleadtam eleget,
Sok jót, szépet, és a szívemet.
Mert szív nélkül az ajándék,
Csak egy egyszerű jó szándék.

Ezért megírtam e versem,
Beleadtam szívem, lelkem.
Ettől lett ez az ajándék,
Nem csak szimpla jó szándék.
Hanem egy nagyszerű emlék,
Mert ha olvasod, olyan mintha veled lennék
Szép reggeli ébredést jó napot, szép hétvégét kívánok..

.

.

Adni a másiknak igaz szeretetet,
Adni a másiknak egy ölelő kezet.
Adni a másiknak egy érintést, melytől boldog lesz,
Adni a másiknak valamit, amitől jobb lesz.
Adni, s ez a lényeg, igaz szeretetet!

.

.

Mosolyodat amikor bánatos vagy,
Szivárványt,hogy a felhőkbe járhass.
Nevetést,ami ajkadat simogatja,
Gyengéd ölelést,amikor a lelked elhagyatott.
Barátokat,akik felvidítanak,
Szépséget,szemeid sokat lássanak.
Önbizalmat,ha kétségek gyötörnek.
Hitet,melyben teljes az életed.
Barátságot,hogy meg ismerd önmagad,
Türelmet,hogy a világot elfogadd!!!

.

.

Hiszem, hogy van szeretet és boldog világ,
Mosolygok akkor, ha a szél arcomba vág.
Mert szeretek élni, szeretek szeretni,
Bajbajutottaknak kenyeret szerezni.
Keresni a jót és találni a szépet,
Látni a nagy csodát, hogy milyen szép az élet!!

.

.

Az első napsugár adjon egy nagy puszit!!
Mosolyra késztetve, ez majd felvidít.
Azután szép lassan kinyitva szép szemed
Látod a napocskát, ahogy ragyog Neked.
A téli verőfény duplázza, ha hagyod,
Kívánok Neked ma is egy gyönyörű napot.

.

.

Elmerengve

Elmerengve a lobogó lángba,
fájó gondolatom oly messze járt.
Jött felém a múltnak sötét árnya,
ott rám is, valaki epedve várt.

Bús gitár zokogott, leszállt az éj,
messzire ért zengő muzsikája.
Akár kikötött hajót a morc szél,
ringatott szomorúan foszlánya.

De bennem sietve tovább áradt,
ott hagyva fanyar nyomát ajkamon.
Lelkemre oly keserűen szakadt,
akár csak, egy hulló rózsaszirom.

Az életnek kemény a korbácsa,
elűzött attól, kit úgy szeretek.
Kínnal követ, nyitott sebem árnya,
lobbantva nekem fájó éveket.

.

.

Béke a lélekkel

A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.

A lelki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit nem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.

A lelki béke értő szeretet,
hatása békíti ki az ellentéteket;
pont, mely körül belső világod forog,
melyet elérve önvalód láthatod.

.

.

.

Harmatcsepp csillog, szikrázik a fényben,
ragyogjon ma is a napfény tenéked,
mosolyt hozzon Neked és vidám jó kedvet,
hogy estére ne legyen sosem rossz a kedved!!!
Legyen nagyon szép a napotok mindennap!!!

.

.

.

Egy ember az életben sok mindent kibír!
Tud sírva nevetni, s ha kell, nevetve sírni!
Van, hogy a szerelmet meg tudja becsülni!
S van, hogy vállat vonva könnyen felejti!
Az ember élete egy nagy regény!
Mit a sors olvas, s megnyitja könnyedén!
A legszebb oldalon becsukja a könyvet!
Az ember élete innentől semmivé lesz!
Jobb esetben a magány, rossz esetben a sír!
Nem él oly ember a Földön, ki mindent kibír!!

.

.

.

 Ne félj,hisz nincs rá okod,
a jövőt úgy sem tudhatod.
Ne sírj,töröld meg szép szemed,
hisz jár a boldogság neked!
Álmodj egy jobb,új jövőt,
most állsz a szép napok előtt.
Ne félj a jóban hinni kell,
ez már így magában siker!
Szeresd az életet nagyon,
nem baj ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény ,kis virág,
melynek viszi a szél az illatát!
Hited te el nem hagyhatod,
égből segítenek az angyalok!
Minden öledbe hullik majd,
tudd meg a vágy magja kihajt!
Ki hajt mint gyenge kis növény,
övé a langy eső és a fény....
Fa lesz,s a lombja égig ér,
ne félj,te mindig higgy,s remélj!!!        .
Figyelj,drága kicsi lélek,
Elmondom, hogy mi az élet!

A semmiből nagyra nőni,
Sírva a világra jönni,
Lassan lépni, óvakodva.
Anyakézbe kapaszkodva.
Az ábécés könyvet bújni,
Tudás hasonjátfúji,Hamis csókot megízlelni,
Majd feledni nagyon gyorsan,
És szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog,
Mert gyötrik őt "ezer gondok".
Lassan járni óvakodva,
De már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedelet varrni,
S egy őszi estén meghalni.

Hidd el, drága kicsi lélek,
Ennyiből áll ez az  élet   ..  Tudod-e, hogy miért halnak meg ősszel mind a rózsák?
Csak azért, hogy tavasszal a boldogságot hozzák.
Tudtam, egyszer számomra is nyílik ilyen rózsa,
Nem siratom én az őszi hervadást azóta.
Tudod-e, hogy miért halnak meg reggelre az álmok?
Mert a hajnal józan fénye kelti a világot.
Ráébred, hogy nappal nélkül nem is lehet élni,
Adni is kell boldogságot nem csak mindig kérni!
                                                                                                                                                                                                                           
Hétköznapi józanság
 
Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.

Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg apró vágyakkal él az ember,
s nem feszítik az elérhetetlenek,
egy esőcseppben elférhet a tenger,
és egy ébredésből álom is lehet....  
Felvette már köpenyét a nyár,
elutazik nem jön vissza már.
Néha-néha még, visszainteget,
felhő borítja majd a kék eget.
Lemegy a nap, a kék hegyen túl,
sír az erdő, harmat cseppje hull.
Vágyódik a természet a nap után,
nem marad más csak emlék csupán.
Sárgul a levél, alant az avarba hull,
a sok énekes madár, lassan elcsitul.
Az ősz után, újra eljön majd a tél,
de az új tavasz, száz csodát ígér.

.

.

Éjfélre jár ,az óra kondul,
álmos a lét,pihenni indul.
Minden barát nyugodni tért,
elindulok én is álomért...

Hogy hol lakik az álom,jól tudd..

Hozzád hajóz a kósza képzelet,
a sűrű éjben, egy lehet veled,
hozzád simul,és szépet álmodik..
Jó éjt kívánok holnapig!!!...Ha az éj sötétjében hallgatod a csendet,
talán meghallod a hangot, mely a végtelenbe terjed.
Talán meghallod a hűvös őszi szélben a lehulló levelek utolsó sóhaját,
és a magasba repülő Angyalok szárnyának selymes suhogását.
Ha bánatos a lelked ők vigaszt visznek neked,
és ha nem is érzed, mindig fogják kezed.
Puha érintésükkel letörlik homlokodról a gond szőtte ráncokat,
és ők vigyázzák éjjelente szárnyaló álmodat.
Ők a kezdet és ők a vég.
Az ég és föld közötti láthatatlan egység.
Ők a kiinduló pont és a határtalan végtelen.
Káoszban a rend.
Tudatlanságban az értelem.
Létezésük nem rejtély és nem is titok.
Láthatod őket, ha szíved megnyitod.
Én is egy ilyen angyalt hoztam neked,
hogy vigyázza lépteid és fogja kezed.
Lelkedbe kigyúljon a szeretet fénye,
és átjárja tested az isteni béke..
(LadyMoon). ...Egy perc,
mikor azt hiszed megvan mindened,
hogy így boldog és szép az életed,
akkor mindig jön a változás szele,
először simogat, hogy észrevegyed,
de inkább elfordítod fejed,
- mert fél a változástól az ember. -
Aztán a szélből lassan tornádó lesz,
Hiába menekülsz előle, hiába küzdesz,
Utolér, és felkap, ide-oda dobál téged,
És a végén vagy földhöz vág,
vagy letesz szépen.
Ez a változás. Lehet jó, s lehet rossz a vége,
Mégsem kell félned tőle,
Mert a változás viszi életed előre.
(Ismeretlen)...
Csak dolgozunk keményem, hajtjuk a pénzt,
S az alagút végén nem látjuk a fényt.
Még több kell belőle, mert jobban akarunk élni,
Csak közben megváltozunk és ettől kell félni.
Mit fog érni a pénz, ha nem lesz már egészség?
Ezért kockáztatni elég nagy merészség!
Tegyünk kicsit másképp, mint ahogy eddig tettük!
Ne úgy nőjön fel gyermekünk, hogy észre sem vettük!
Hová vezet mindez? Eljön majd a vég!
S akkor hiába mondjuk már, hadd maradjunk még!
Gondoljuk át mindezt, hisz repülnek az évek,
Lassan megöregszünk és elmúlunk végleg!
Van család, barátok, napfény és tenger,
S még számtalan más, mitől boldog az ember!
Értelem, érzelem, egymásra figyelés,
Életünk csak egy van, nincsen ismétlés!
Éljünk ma úgy, hogy a holnap is szebb legyen.
Szeretném azt, hogy mindenki így tegyen!
(Ismeretlen)...Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem se mer dobogni,
L élegzetem is visszafojtom,
És ami fáj:én ki nem mondom.
Csitítom magam,hogy ne sírjak,
Hogy semmi szomorút ne írjak:
Maradjon meg a néma bánat,
Ott benn a szívben önmagának!
Csak nézek,nézek esdekelve,
Egy villanásnyi fényt keresve,
A szemembe bús szemek merednek
És a könnyek,könnyek permeteznek!
Ki tette ezt,mi történt itten?
Nem tudja más,csak fönt az Isten,
De hangtalan sírjon a bánat,
Csak bent a szívben önmagának.
Csitulj szívem,ne merj dobogni,
Csak hagyd a lángot ellobogni,
Már ami fáj,ki nem sikoltom,
Lélegzetem is visszafojtom.
A néma fájdalom beszéljen,
Helyettünk a nagy ég ítéljen....
S maradjon csak a mély búbánat,
Ott bent a szívben,...önmagának.
.. .

 "Ne akarj élni érzelmeid nélkül,
Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül.
Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet,
De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet.
Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak,
Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak.
Ne építsél várat, ne vonulj toronyba,
Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba.
Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog,
Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog.
Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle,
Emeld fel fejedet s tekintsél előre.
Keresd a szerelmet, ne harcolj ellene,
Ez amiből mindenkinek nagyon sok kellene.
Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre,
S tedd a bánatot mindörökre hidegre.
A szemeddel látsz, a szíveddel érzel,
Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel.
Ne hagyd, hogy elmenjen, mert meg fogod bánni,
Mert olyat, mint ő már keveset találni ! "