.

William Blake

HA MÁRIS LETÉPED

Ha máris letéped s még bimbós a perc,
Megbánod, keserü könnyeket ejtsz;
S ha érett a perc, de te szökni hagyod,
El nem apasztod a könny-patakot.

Görgey Gábor

.

 

"Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?"
(Ady:Élni, míg élünk)

.

 

A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.  

 

(Lewis Carroll)

 

 

.

Ady : Szívek messze egymástól 

 

Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szívem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.

Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mind a kettő megáll.

 

 

.

 

Ady Endre:

Jóság síró vágya

 

"Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

 

Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.

 

Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:

 

Milyen jó volna áldni tudni."

 

 

.

Életünk boldogsága parányi töredékekből áll össze - az apró, elfeledett csókokból és mosolyokból, egy kedves pillantásból, avagy egy szívből jövő jókívánságból.
Samuel Taylor Coleridge

.

 

B. Radó Lili
Esti dal

Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég meguntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehűl,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.

Jó így még egyszer szem lehunyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.

 

 

.

Ne hagyd, hogy a tegnapod túl sokat raboljon el a mádból!
Willi Rogers

.

Önmagad keresd!

Ha magadra maradsz, minden úgy fáj,
Üresnek tűnik a csodákkal teli táj...

A hangokat nem hallod,
A fényeket nem látod,
Érezni nem tudsz már,
Szenvedsz, az élet fáj.

Hát ébredj! Ismerd meg önmagad!
Gondolkozz, érezz, hiszen szabad!
Ez kell, hogy mást is megismerhess és szeresd,
És eljő a boldogság. De elébb önmagad keresd!

ismeretlen

.

 

Azok, akik napfényt csempésznek be mások életébe,

saját maguk sem fogják nélkülözni azt.

 

Sir James M. Barrie

 

 

.  

 

 

Nem azért létezel, hogy a világ alakítson.

Azért létezel, hogy úgy élhesd az életedet,
ahogy neked boldogságot okoz.

 

Richard Bach

 

Ahogy lesz, úgy lesz

 

"Minden érzést, mit másnak okoztál, átélsz majd te is. Mindössze idő kérdése, hogy mikor. Az Egység nézőpontjából ez a napnál is világosabb.
(Lucien del Mar)

 

 

.

 

A boldogság egy olyan pillangó, melyet ha kergetünk, soha nem kaphatunk el. De ha leülünk csendben, leereszkedik ránk.

Nathaniel  Hawthorne

 

 

.

Ady Endre

Én szép világom...

Én szép világom,
Boldogságom.
Arcod borúsnak
Miért látom?
Sóhaj tör elé
Kis szívedből,
Ragyogó könnycsepp
Szép szemedből.

...Ha hű sziveddel
Érzed, érzed,
Hogy el fog veszni
Üdvösséged,
Csókolj meg forrón
Utoljára,
Haljunk meg most a
Boldogságba!...

.

OLYAN VAGY
Heine

Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szivemhez
a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.

(Képes Géza)

.

Babits Mihály
Három angyal

Három, három, három, három, három angyal szállt felém.
Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.
Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen,
mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen.
Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat
ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat,
hogy ne tudjon elröpülni? és az utolsót hova
rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha?
Óh jaj, késő! már az első hószin angyal csupa folt!
És a másik messzeszállott, aki olyan könnyű volt!
Harmadikat szégyenemre látja az egész világ,
mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.

.

Moldován Miklós: Értéked jellemed

"Igazi értéked nem a vagyonod,
Sem állás, végzettség, vagy eredet,
Mert ezek elfolynak újjaid között...
Egyetlen értéked - a jellemed!

Igazi hatalmad nem a nyers erő,
Sem diplomád, sem éles szellemed!
Mert csak akkor vagy erős és hatalmas,
Ha minden hatalmad - a jellemed!

Meglásd: egykor mindent itt hagysz a földön,
Mint hamis, értéktelen szemetet,
Mert Istent nem érdekli semmi más, mint
Hogy e földön milyen volt a jellemed!"

.

"Örökké: egy nem létező pillanat,
mely a múlandóság görbe tükréből kiszakadt,
a megtorpanás ezredévnyi letört darabja,
melyből minden ember az életét leszabja.
(Esküdj erre, ha esküszöl, - mert oly semmi
az élet -, hogy szerelmed, míg e semmi tart,
nem érhet véget...)

.

Wass Albert:

Halál


Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.

Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.

Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.

Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.

Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.

.

Gellén-Miklós Gábor

Együgyű dal a szeretőről

Enni kérek: megitat.
Inni kérek: enni ad.
Úszni vágyom: napra tesz.
Koszra vágyom: leporol.

Ő moziba: én színházba.
Ő térre: én utcára.
Neki a fehér: nekem a fekete.
Neki az egész: nekem a fele se.

Ha felhívom: leteszi.
Ha leteszem: felveszi.
Én viszem: ő hozza.
Én balra: ő jobbra.

Én nyaralok: ő kitelel.
Szólok hozzá: nem felel.
Integetek: nem köszön.
Elzavarom: visszajön.

.

PERCY BYSSHE SHELLEY

A szerelem filozófiája

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?

.

Radnóti Miklós: Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

.

Az Élet Himnusza


Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan.
Az élet szépség - csodáld meg.
Az élet boldogság - ízleld.
Az élet álom - tedd valósággá.
Az élet kihívás - fogadd el.
Az élet kötelesség - teljesítsd.
Az élet játék - játszd.
Az élet érték - vigyázz rá.
Az élet vagyon - használd fel.
Az élet szeretet - add át magad.
Az élet titok - fejtsd meg.
Az élet ígéret - teljesítsd.
Az élet szomorúság - győzd le.
Az élet dal - énekeld.
Az élet küzdelem - harcold meg.
Az élet kaland - vállald.
Az élet jutalom - érdemeld ki.
Az élet élet - éljed."


Teréz anya

.

Juhász Gyula:

<b>Szerelem?</b>

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta dúl derengő csillagok.


Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn,
Holott borongós már az este jön.


Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!


Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

.

Baranyi Ferenc:

PORVERS

Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.

Előtted ember ráng a porban?
Megértem: belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.

Mentséged is van, ha lelked
bátortalan feddése rád vall:
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.

Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi ...

Pedig akit porig aláztak –
porig kell azért lehajolni.

.

Ignotus: Várnod egy jelre...


Várnod egy jelre, várnod egy szóra,
Egyszer egy héten egy lopott óra
S ehhez vesszofutásban érted:
Ezt adhatom, szegénykém, néked.
Félned magadért, s félned értem,
Meg se téve már tetten érten,
Véletlen lenni más helyébe:
Ezt kapod egy szívért cserébe.
Tűrnöd, titkolnod, osztozkodnod,
Módját se várva mindent adnod,
S amire vágyol, azt nem találnod:
így lop meg, teljesülve, álmod.
Lenned egynek egy hosszú sorba,
Lenned emléknek összefolyva
Száz más emlékkel, ha bevégzed:
Ez, ami tart feléd, a végzet.
Elébed állok kézzel-mellel,
Hogy megvédjelek magam ellen,
S a vége az, hogy idehúzlak,
A vége az, hogy összezúzlak.
A kezemen itt érzem ajkad,
Az ajkamat ott érzem rajtad.
Rossz óra volt, amelybe lettél,
Amikor énnekem születtél

.

Nadányi Zoltán: Nap és Hold

Napnak, holdnak bolondja voltam,
most már te vagy napom és holdam.
Hold vagy, delejes, nap vagy áldó,
én meg holdkoros napimádó.

.

Kiss Judit Ágnes
Esti ima

Az anyukám már nincs velem
Nagynak kell lennem hirtelen,
Mert elvitték egy éjszaka,
Ahonnan nem jöhet haza.
Az anyukám a mennybe ment,
Azt mondják, Isten része lett,
Most este, ha feküdni kell,
Az imát kinek mondjam el?
"Én Istenem, jó Istenem,
Anya, ha tudsz, maradj velem!"
És végül csak úgy alszom el,
Hogy reggel újra itt leszel.
És jönnek sorban a napok,
Anya, ne aggódj, jól vagyok,
Mondok mesét, ha este van,
S hajnalig ringatom magam.

.

Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat

.

.

Baranyi Ferenc: Hétköznapi istenhozzád

Nincs mit mondanom –
nincs mit mondanod.
Szemed jégvirág borítja –
már mögé nem láthatok.

Nincs mit mondanod –
nincs mit mondanom.
Párosan viselt magányunk
súlya nem megosztva nyom:
egészben a válladon,
egészben a vállamon.

Ne értsd félre, ha kereslek:
rádtalálnom nem öröm,
tűnt ölelés emlékétől
únt öleléshez szököm.

Varázsod szét így töröm.

Válni kell.
Önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.

Válni kell.
A szív nem nézi, mit cipel,
csak éppen már nem bírja el.

.

JÓZSEF ATTILA: AMIT SZIVEDBE REJTESZ

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

.

Heltai Jenö:

Vallomás

Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom.

Például arra, mit gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört szegény szívének
Legjobb barátja én legyek.

Legjobb barát ! Szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég vén,
S ön aggasztóan fiatal.

Ön csupa élet, csupa illat,
Lángol vakít, hevít, ragyog,
Hát hogyne szomjaznám a csókját
Én aki angyal nem vagyok ?

Olyan kevés amit kívánok . . .
Ha osztozkodni restel is,
Legyen a tisztelt lelke másé
Nekem elég a teste is.

Legyen lelkének egy barátja,
Kivel csevegni élvezet,
De ez az őrült, ez a mamlasz,
Ez a barát nem én leszek.

Legyen övé minden poézis.
És az enyém csak ami tény,
Ő oldja meg a problémákat,
A ruháját viszont csak én.

Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe kérem nem vonom,
De annak, hogy megértsük egymást
Csak egy a módja asszonyom :

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
Vagy nekem adjon jobbakat

.

Szilágyi Domokos: Ha nem vagy itt

Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, amelyet visz a vér,
a látásom vagy - tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél - ;
vagy észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni; -
a mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

.

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kivánság

Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.