Halkul  a hang , fakul a szín.

Egyre inkább gyötör a kín.

Szívem fájdalma sem tágít,

Sikít , küzd de megint csak veszít!!

Földre kényszerít, utolso erőmig harcolok,

_Nagyot sohajtok! - Hisz rájövök ,ha meghalok : szerencsés vagyok!

Saját testem mint börtön,lelkem a rács

Fogva tart egy életen át!

Álmok , képek, elomosodtak az emlékek...

Meghaltak a remények.

Szabadsáagot ígernek,

gyenge vagyok, elcsábulok én!

Őrület vesz körbe ,i

Így meg sosem csaltak tőrbe...

 a véget varom,csak hisz

... nem jutok dűlőre.

Kialtok!

hisz semmi eppeszut nem latok,

S foggalmam sincs mi a francra vagyok!!

2012.09. vmennyi