Vajon mi sodor el idáig? Vajon ki kisér el? Vajon várni kell a táncig? Vajon igy mulok el?? Becsuknám szemem örökre lehunynám. azt mondom elég!-Ez mar nekem is fáj! Vannak érzéseim, ooo meg milyen! A szivem, tied volt csak, nem fogadtad el! Bolond az elet, s mi magunk is nagyon, Nem segitsjük egymást a csuszos havon! Vajon van meg barat? Vajon van meg szeretet? Vajon meghallgat a csalad? Vagyorokre egyedul elhetek???
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
ketelyekkel a melyben
11 éve | 0 hozzászólás
Halkul a hang , fakul a szín.
Egyre inkább gyötör a kín.
Szívem fájdalma sem tágít,
Sikít , küzd de megint csak veszít!!
Földre kényszerít, utolso erőmig harcolok,
_Nagyot sohajtok! - Hisz rájövök ,ha meghalok : szerencsés vagyok!
Saját testem mint börtön,lelkem a rács
Fogva tart egy életen át!
Álmok , képek, elomosodtak az emlékek...
Meghaltak a remények.
Szabadsáagot ígernek,
gyenge vagyok, elcsábulok én!
Őrület vesz körbe ,i
Így meg sosem csaltak tőrbe...
Címkék: bánat fájdalom . érzés szomorúság
Tovább