Épp az imént öntöttem ki szívemet egy barátomnak, s most egy kicsit könnyebb.

Lehet, hogy az hiányzik az ember életéből, hogy nincs kinek elmondani bánatunkat, nincs kivel megosztani a megoszthatatlant?

 Nem akad olyan ember, aki meghallgat? Nem akad senki. Akkor marad az írás. Kiírom magamból a fájdalmam, a dühömet, a kétségbeesésemet, talán tanul belőle valaki, vagy együtt érez velem, vagy aki nem. De én megkönnyebbülök, mert a benn ragadt szó megfojt, a bennem lévő bánat haraggá alakul át és a harag, mint tudjuk rossz tanácsadó...