Anthony de Mello egy jezsuita szerzetes volt, aki nem akart megtéríteni senkit, csak mesélt. Mesélt és egyik szebb, mint a másik. Ez a könyve úgy készült, hogy nem voltak címek és tartalomjegyzék. Most, mindennapra írok egy történetet tőle.

- Ez az ember képtelenségeket mond - mondta egy látogató a Mester egyik beszéde után.

Az egyik tanítvány erre így válaszolt:

- Te is képtelenségetket mondanál, ha a Kifejezethetetlenről próbálnál beszélni.

Amikor a látogató magának a Mesternek is megmondta a véleményét, ezt a feleletet kapta tőle:

- Senki sem mentes attól, hogy butaságokat mondjon. Ám nagy baj, ha mindezt ünnepélyesen tesszük.

(Ez a bekezdés Tony de Mello kézírásával szerepel a könyvben.)