ROMANTIKA: a 18-19. század fordulóján keletkezett és az egész 19. századon végigvonuló összetett, ellentmondásos művészeti irányzat - A romantika a XIX. század egyik legnagyobb hatású és jelentőségű művészeti irányzata. Az irodalomban olyan alkotók képviselik, mint Byron és Shelley, Hugo és Manzoni, Vörösmarty és Mickiewicz, Walter Scott és Jókai; a festészetben olyanok, mint Delacroix és Géricault, olyan zenészek, mint Donizetti és Weber, Liszt és Berlioz, Verdi és Wagner.

A romantika, romantikus, a roman - regény - szóból ered. A roman szóval a középkorban a latin nyelvű tudós irodalommal szemben a népnyelven írt elbeszélő műveket jelölték. A romantikus szót a XVII. század folyamán Angliában kezdik használni
( romantic ); festői tájat, regényes jellemet, eseményeket jelent. A francia nyelvben is a XVII.,XVIII. században használják először kalandos történet vagy festői táj jelölésére.

A romantika egy sajátos lelki alkatot és művészi attitűdöt jelent, amely sok vonásában közös valamennyi romantikus művésznél.

A romantika legfontosabb előzménye a felvilágosodásban létrejött szentimentalizmus. A szentimentalizmus jellemző vonása az elfordulás a társadalmi kötöttségeket jelentő várostól, az elvágyódás az etikettet legfőbb mércének tekintő, legfeljebb frivolan szellemeskedő, de az érzelmeket mindenesetre elhallgattató társasági életből a szabad természetbe, a csendes erdők, fenséges hegyek világába, melyek némaságukkal megőrzik a sebzett szívű ember titkát.

A XVIII: század ezenfelül más téren is újat hozott. A polgári eszmék egyben a polgári nemzeteszményt is magukba foglalták, s az kapott tápot az északi népeknél, skandinávoknál, angoloknál és keltáknál, azokban a részben hiteles, részben hamisítványnak bizonyuló felfedezésekben, amelyek egy, a szemében az ógöröggel egyenlő értékű ősköltészetet képviseltek. A skandináv skaldok énekeinek, a Percy püspök gyűjtésében szereplő angol és skót balladáknak, főleg pedig a Macpherson által kiadott és Ossziánnak tulajdonított hősénekeknek óriási hatásuk volt egész Európa nemzeti közérzetére. Ezeknek az ősi vagy ősinek hitt énekeseknek a példájára, a fellépő új költők “nemzeti bárdok” akartak lenni Hatására ébredt fel Európa-szerte a népköltészet iránti érdeklődés.

Forrás: http://www.literatura.hu/lexikon/r.htm