1519. szeptember 20-án indult el Magellán flottája a spanyolországi Guadalquivir-folyó torkolatából. Ezzel kezdődött a nagy kaland, bolygónk felfedezésének egyik legfontosabb fejezete: a Föld első körülhajózása.

A Föld gömb alakját már az ókori görögök is tényként kezelték, s bizonyítani is tudták. A reneszánsz idején jutott el az ember addig, hogy ezt az elméleti elgondolást bebizonyítsa. Kolumbusz Toscanelli firenzei földrajztudós térképei alapján vágott neki az Atlanti-óceánnak, hogy azt átszelve, Ázsiába jusson. Ez nem sikerült, "útban volt" az amerikai kontinens. Nem sokkal később megkezdődött a tengeri átjáró keresése, amely lehetővé teszi a Föld körülhajózását. Magellán volt az első, aki a déli, idővel róla elnevezett szoroson áthaladt.

Fernando Magellán - eredeti portugál neve Magelhaes - születési dátuma, helye bizonytalan: 1480. táján született Sabrosában vagy Portóban. Részt vett Albuquerque 1506-1511 közötti kelet-indiai expedícióiban. Később benyújtott egy tervezetet a Maluku-szigetek nyugati irányban való elérésére, de javaslatát elvetették.
1517-ben sértődötten Spanyolországba ment, s ott egy portugál csillagásszal, Ruy Faleiróval bejelentették az Indiai Tanácsnál, hogy a portugál tulajdonban lévő Fűszer- szigeteknek az 1494. évi tordasillasi, a világot a spanyolok és portugálok között felosztó egyezmény szerint Spanyolországhoz kellene tartozniuk. Magellán azt is bizonygatta, hogy az Atlanti- óceán és a Déli-tenger (a Csendes-óceán) közt kapcsolat van. Hosszas alkudozás után aláírták a szerződést: Károly király vállalta, hogy a kincstár felszerel öt hajót, s ellátja két évre elegendő készlettel.

Faleiro visszalépése után Magellán maradt a vezető. A tengernagyi lobogót a 110 tonnás Trinidadra húzatta fel. A 239 fős flottilla 1519. szeptember 20-án elindult, ám csakhamar viszály tört ki Magellán és a spanyol kapitányok közt. A tengernagy egyiküket, Cartagenát leváltotta és lecsukatta, s helyébe honfitársát, Alvaro Mexquitát nevezte ki. Novemberben elérték Dél-Amerikát, 1520 januárjában a La Plata torkolatát, amelyet Juan Diaz Solis spanyol tengerész 1516-ban már átkutatott. Magellán is bejárta az öblöt, de átjárót nem talált.
Továbbhaladva felfedezték a San Matias-öblöt, majd április 1-jén a San Julian-öblöt, ahol Magellán elhatározta, hogy áttelelnek. Itt a spanyol tisztek fellázadtak, mivel kelet felé, a Jóreménység foka érintésével akartak a Fűszer-szigetekre menni. A zendülésen Magellán úrrá lett, néhány tiszt halála árán.

A San Antonio megpróbált az öbölből kitörni, de a matrózok elfogták tisztjeiket és megadták magukat. Ugyanez történt a Concepciónon is. Magellán Quesada kapitányt lefejeztette, Cartagenát kitette a lakatlan partra, a többi lázadónak megkegyelmezett.
Május közepén a Santiago felderítés során egy sziklás parton szétzúzódott. A legénység egy fő kivételével megmenekült. A környéket magas indiánjairól Patagóniának nevezték el. (Spanyolul a patagon "nagylábút" jelent.) Augusztus végén elindultak, s elérték a Santa Cruz folyót. Október 21-én a déli szélesség 52. fokán, a Szűz-foknál nyugatnak fordultak. Két hajó előrement, s jelentették: találtak átjárót a Déli-tengerhez! Ám még soká bolyongtak a szigetek közütt, míg valóban kijáratot leltek. A San Antonio zsákutcába jutott és magára maradt. A tisztek elfogták Mexquita kapitányt és visszatértek Spanyolországba. A többi hajó szűk, hegyek közti csatornán hajózott, az indiánok őrtüzeiről Tűzföldnek nevezték el a vidéket. 38 nap múlva, 1520. november 28-án jutottak ki a szorosból. 110 napig hajóztak a Csendes-óceánon, és 1521. március 6-án, 17 ezer km után érték el a mai Fülöp-szigeteket.
Cebu szigetén a szultánt rávették a kereszténység felvételére, s arra is, hogy legyen a spanyol király hűbérese. Új szövetségesük oldalán ütközetbe keveredtek, amelyben Magellán elesett. Halála után Barbosát és Serranót tették meg a flottilla kapitányává. A szultán búcsúlakomára hívta meg a tengerészeket, de Espinoza és Carvalho visszatértek a hajókra és lőni kezdték a várost. A helyiek minden vendéget megöltek. Az új vezető Carvalho lett.

A Sulu-tengeren át elérték Borneót, végül 1521. októberében bukkantak az áhított Fűszer-szigetekre. Itt szegfűszeget, szerecsendiót és más fűszereket vásároltak, majd elhatározták, hogy a Trinidad Espinoza vezetésével visszamegy Panamába, del Cano pedig, aki a Victoria kapitánya lett, nyugat felé tér haza. A Trinidadot visszakergette egy vihar, a Fűszer-szigeteken a portugálok elfogták őket, s csak négyen jutottak haza, 1526-ban. A Victoria 1522. májusban megkerülte a Jóreménység fokát, s végül 1522. szeptember 22-én ért Spanyolországba, körülhajózva a Földet. Az eredeti legénységből csak 18-an érkeztek haza. A hajóút a világ térképeinek teljes átrajzolását eredményezte. Kiderült, hogy a földfelszín nagyobb részét tenger borítja, amely egységes világóceánt alkot.

Fábri Ferenc anyaga nyomán

(MTI)

Forrás: http://www.origo.hu /archív anyag/