Egyes testtájak, legfõképpen pedig a bõr díszítése a múltban számos nép sajátos kultúrájának része volt, és bizonyos földrészeken és országokban az maradt napjainkban is. A nagyvárosi ifjak manapság szívesen tetováltatják magukat. Milyen következményekkel jár az életre szóló döntés? Hogyan válasszunk tetováló szalont?

A bõr festésének gyakorlatára utaló nyomokat már kõkori sírokban is találtak. Õseink festették a bõrüket védekezésként rovarok és a hõmérséklet változásai ellen, ellenségeikben félelmet ébresztõ külsõ kialakítása céljából, embertársaik tiszteletének, megbecsülésének megszerzése érdekében (például sebhelyeknek a bõrre való festésével) stb.

A tetoválás (tatuálás, a Tahitiban használt "tatau" szóból) maradandó testdíszítés. Fontos szerepe volt a múltban az emberek egymástól való megkülönböztetésében (például a szabad embert a rabszolgától, a különbözõ kasztok tagjait egymástól, katonákat a harcban mutatott érdemek elismeréséül), de a vallási szimbolika is gyakran vette igénybe varázserõ "elõidézésére", megrontás elhárítására, valakinek betegségektõl való megszabadítására.

Az idegen tárgyak egyes testrészekbe való befüggesztése (ma inkább "piercing") döntõen bizonyos afrikai, ázsiai, északés délamerikai indiánoknál megszokott testdíszítési mód. Például alsó részén átfúrt fülkagylójukban nehezéket viselõ a kayankenyah népcsoporthoz tartozó nõk Sarawak malajziai tartományban; északés délamerikai indiánok körében az átfúrt alsó és néha felsõ ajakba helyezett faék; a számos fekete bõrû népcsoportoz tartozó nõ orrában viselt ezüst, ébenfavagy bambuszpálcika stb. Lényegében e gyakorlat utóda az, amikor döntõen fiatalok bizonyos testrészeiket átfúró ékszereket viselnek.

Közelebbrõl a tetoválásról

Tetoválás során a bõr második, tömegében legjelentõsebb rétegébe, az irhába színes, oldhatatlan anyagokat juttatnak be mûvi úton, és ez a színezõanyag ott véglegesen tárolódik. A tetováltatással mindenki erõsítheti a maga egyéniségébe, a többiektõl való különbözõségbe vetett hitét. Újabban divatba jött a kozmetikusok által készített "tartós smink": ez szintén tetoválással egyenértékû.

Vegyük fontolóra!

Ha valakiben felmerül a gondolat, hogy tetoválással díszíti bõrének valamely részét, gondolja végig a következõket:

♦ Számos országban korhatárhoz kötik a tetováltatást (például Ausztráliában 18 év), de az országok döntõ többségében mindössze egyéni elhatározás szükséges.
♦ A bõrünkre tetovált rajz, szöveg egész életünkben elkísér. Bizonyos tetoválások késõbb ugyan elhalványíthatók, illetve sebészileg el lehet távolítani õket, de ez utóbbi esetben nyomukban heg maradhat vissza. Elõre kell tehát végiggondolni, hogy a most esetleg jól látható helyre tetovált minta késõbb is olyan kívánatos lesze, mind amilyen a döntés meghozatalakor.

Miként és kit válasszunk?

Minden tetováló "mûvésznek" tudnia kell, hogy munkafolyamat egyaránt veszélyeztetheti a saját és kliense egészségét. A tetoválás kivitelezése festékanyagba mártott tûk segítségével történik. A tûszúrás minden esetben vérzéssel, érsérüléssel jár, még akkor is, ha ez külsõleg nem látszik! A profi mûvész a tiszta környezetben higiénikusan dolgozik, ismeri és követi a lehetséges fertõzések elkerülésének szakmai irányelveit (ideértve az eszközök fertõtlenítését és sterilen tartását), emellett szívesen beszélget vendégével a betegségmegelõzés és egészségmegõrzés általa követett gyakorlatáról. Ne feledjük: a tetoválás során ugyanúgy törekednünk kell a csíramentességre és a fertõzésmegelõzésre, mint egy sebészi beavatkozás során!

A fertõzésveszély ott a legnagyobb, ahol a tetoválást nem szakember végzi, ahol a fertõzések megelõzésének módszereiben járatlan "mester" tevékenykedik. Ez többnyire a nem hivatalosan mûködõ mûhelyek gazdáira igaz, s itt nemcsak a fertõzés, hanem az igénytelen munka valószínûsége is nagyobb.

Tegyünk fel kérdéseket!

Az igazi mûvész szívesen beszélget vendégével a tetoválással kapcsolatos dolgokról, sõt, szívesen megmutatja az érdeklõdõnek az általa alkalmazott eszközöket, illetve azokat a berendezéseket, melyek a munkafolyamat tisztaságát, fertõzésmentességét biztosítják. Az eszköztár és a helyszín megtekintése hozzájárulhat ahhoz, hogy a vendég biztos legyen benne: valóban ott és azzal a mûvésszel kívánja magát tetováltatni, illetve, hogy nyugodtabban és kellemesen érezze magát, miközben a bõrét díszítik.

Mire figyeljünk, mit kérdezzünk?

Amikor Ön a szóba került tetoválóstúdiók között válogat:

♦ figyeljen a környezet tisztaságára, az ülõés fekvõhelyekre, mosogatási és egyéb tisztántartási lehetõségekre;
♦ kérdezze meg a tetoválót, hogy milyen tûket használ: egyszerhasználatosakat vagy pedig újrafertõtleníti õket (ha újrafertõtleníti õket, milyen módon;
♦ kérdezzen rá, hogy megtekinthetie a mestert munka közben, amíg valaki mást tetovál (természetesen a vendég engedélyével);
♦ tekintse meg a stúdió mûködési engedélyét.

Amíg körülnéz, figyeljen arra, hogy

♦ új kesztyûket használnake minden vendég tetoválásakor;
♦ a tetováló felszerelést csíramentes tartóedényben vagy tasakban megmutatjáke a munka elkezdése elõtt a vendégnek;
♦ új tintatartókat használnake minden vendég tetoválásakor vagy egy nagyobb edénybe mártogatják minden esetben a tûket;
♦ a mûvész beszélgete vendégével a tetoválási folyamatról vagy sem;
♦ körültekintõen megválaszoljáke a vendég kérdéseit.Ha a válaszok nem elégítik ki az Ön kényelemvagy biztonságérzetét, illetve a helyszínen szerzett tapasztalatok nem töltik el nyugalommal, keressen másik tetoválószalont és tetoválómûvészt! Gondoljon arra, hogy a pénzéért kiváló minõségû és felesleges nyugtalanságtól mentes szolgáltatást óhajt megvásárolni!

 

Idézzük fel röviden azokat a betegségeket, melyeket a nem megfelelõen fertõtlenített tûk használata, nem kellõen higiénikus és tiszta környezet közvetíthet e véres beavatkozás elvégzése során.

Hepatitis B

A hepatitis Bvírus (májgyulladást okozó B-típusú vírus) vér útján (és nemi kapcsolat során) terjed. A kórokozó nem kellõen fertõtlenített tûkkel vihetõ át a fertõzöttrõl a még egészséges, de védõoltást nem kapott egyénre. Ha tehát a tetováló nem minden esetben használ új, egyszer használatos vagy megfelelõen sterilizált (csíramentessé tett) tût, illetve õ maga vírushordozó vagy fertõzött, de nem tud róla, és a munkafolyamat során megsérül, veszélyezteti gyanútlan vendége egészségét is. A Bvírus sárgasággal járó heveny májgyulladást okozhat. Az esetek 20%ában nem gyógyul meg véglegesen, hanem idült gyulladáshoz, végül májzsugorodáshoz vezethet. Arról se feledkezzünk meg, hogy a hepatitis Bvírus daganatkeltõ, a májsejtek rosszindulatú daganatos átalakulását indíthatja el, és májrák kialakulásához vezethet.

Megelõzhetõ a fertõzés védõoltással, amely után védettség alakul ki. Ez a vérbõl laboratóriumi vizsgálattal kimutatható. A védõoltásról érdeklõdjön háziorvosánál!

Hepatitis C

A hepatitis C-vírus (májgyulladást okozó C-típusú vírus) terjedési módjai megegyeznek a Bvíruséval. A magyar lakosság 24%-a hordozza vérében a C-vírust, többségük nem is tud a fertõzésérõl. A vírussal fertõzött tetoválótû forrása lehet a fertõzés átvitelének. A C-vírus az elõzõnél alattomosabb: az esetek 50%-ában idült májgyulladást okoz, és ezeknek csak mintegy 40%-ában hatásos az interferon, mely napjainkban az egyetlen bizonyítottan hatásos kezelési mód. A végállapot itt is májzsugorodás és májrák lehet, ugyanis a C-vírus a B-hez hasonlóan daganatkeltõ. A C-vírus okozta fertõzés megelõzésére védõoltás nem áll rendelkezésre, a megelõzés tehát alapvetõ fontosságú!

AIDS

Ma is a legijesztõbb vérrel terjedõ kórokozó mely hasonlóképpen átvihetõ nem kellõen fertõtlenített, illetve fertõzött tûvel a szerzett immunhiányos tünetcsoportot, közismert nevén AIDSet okozó vírus, a HIV. Kezelni ugyan lehet a kialakult betegséget, de meggyógyítani nem. Megelõzésének egyedüli módja a kockázati tényezõk (vér általi és nemi úton való terjedés) kiküszöbölése!

Baktériumfertõzések

A használt eszközök és a környezet tisztasága alapvetõ fontosságú bizonyos baktériumfertõzések megelõzésében. E baktériumok (például Staphylococcusok) a vendég vagy a személyzet bõrén megtalálhatók lehetnek. A behatolás kapuja a tetoválás helye (számos apró seb keletkezik). A fertõzés csúnya bõrgyulladáshoz és a tetoválás tönkremeneteléhez vezethet. Ez felesleges fájdalommal jár, a költséges antibiotikus kezelés pedig elõre nem látott (további) jelentõs kiadáshoz vezethet.

Még egykét apróság…

Allergiás "elõélet". Higanyérzékeny tetováltaknál a használt cinóberes festék állandó gyulladás forrása lehet. Ezért ha valaki allergiás, azt közölje a tetoválás kivitelezõjével! Tûrd a fájdalmat! A tetoválás egyéni érzékenységtõl és a tetovált testrész idegellátottságától függõen jelentõsebb vagy kisebb mértékben mindenképpen fájdalmas beavatkozás. A készítõk úgy tartják: "ahhoz, hogy az ember szeresse és büszke legyen a tetoválására, szüksége van a fájdalomra. A fájdalom a tetoválás egyfajta beavatásszerû pillanata, az új bõr felkerülésének rítusa." (Pesti Test).

Vigyázzunk a tetoválásra!

Ha "elkészült a nagy mû":

♦ a kötést egy óra múlva eltávolíthatja;
♦ finoman mossa meleg, szappanos vízzel;
♦ tiszta szövetdarabbal törölje szárazra;
♦ ne piszkálja vagy kaparja a tetoválást;
♦ az úszás a tetoválás apró sebeinek a gyógyulásáig a fertõzésveszély miatt nem javasolt;
♦ közvetlen napfénytõl óvja;
♦ bármilyen probléma jelentkezése esetén azonnal keresse fel a tetoválóstúdiót!

Forrás: www.vital.hu