Velvicsia (Welwitschia mirabilis) - a legkülönlegesebb növény.

A tengerparti homoksivatagokban él Namíbiában, Angolában, a Kalahári sivatag legjellemzőbb növénye.
1859-ben Friedrich Welwitsch osztrák botanikus Délnyugat-Afrikában fedezte fel.
Első látásra a növény olyan hatást keltett, mintha egy halom hulladék lenne. A bennszülöttek tumboa-nak vagy odzsitumboanak nevezik ami "nagy urat" jelent. Ez az egyedi különlegesség nem fa, nem bokor és nem is lágyszárú. Törzse, amely kis fatönkre emlékeztet csak néhány cm-re emelkedik ki a talajból. Megvastagodott karógyökere, amely akár 3 méteresre is megnő támasztékként is szolgál. A növény ezen keresztül csak tápanyagot vesz fel. Mivel Délnyugat- Afrika sivatagos vidékein néha hosszú hónapokig nincs eső, a növény a ködből veszi fel a nélkülözhetetlen csapadékot. A köd errefelé igen gyakori, mert kb. az év 300 napján elborítja a partvidéket. A levelekre csapódó vizet gázcsere nyílások veszik fel. A Velvicsia rövid, vastag törzse felül tölcsérszerű, két lebenyre nyílik. A két átellenesen fejlődő levél vége állandóan pusztul, rojtozódik a tövüknél pedig folyamatosan növekednek. A levelek szélessége 30 cm a hosszuk pedig 2-3 méter. Azonban az óriás példányok levele akár 6 m hosszú és 1,5 méter szélesre is megnőhet. A növény ezt a két levelet élete folyamán végig növeszti akár 2000 évig is. Mesterséges körülmények között igen nehéz és körülményes a termesztése. Törzsének tönkszerű fája sötétbarna, igen tartós és évgyűrűk nem találhatóak rajta.

Forrás:www.gazlap.hu