Kétségkívül, irigyelt szakma a tiéd. Nyilván, gömbölyű formákkal megáldott álomnők tucatjai igyekeznek a kedvedben járni. Hogyan bírkózol meg ekkora felelősséggel?

Furcsán hangzik, de a modellek szinte semmilyen férfias reakciót nem váltanak ki belőlem. Nekem ők a munkatársaim! A szó legszigorúbb értelmében. Nekem az Év Playmatejeiről sem az jut eszembe, hogy hű, de jó csaj, hanem az, hogy mennyit és hogyan kell majd vele együtt dolgozni.
Volt már szerencsém például Dundikával kettesben elutazni Los Angelesbe, Hugh Hefner kéjbarlangjába, ám miután a munkámat elvégeztem, otthagytam és hazarepültem.


- Pedig L.A.-ben gondolom minden adott volt, mi férfi szem-szájnak ingere…

Igen, részt vettem egy olyan partyn, amire azt mondja az ember, hogy ilyen nincs! Elképesztő volt, és természetesen csináltam hatmillió fényképet, hogy megmutassam a barátaimnak, amin különböző szem meg bőrszínű lányok közt pózoltam. Ez jó poén volt! Hajnalban pedig egyesek a Hefner medencében végezték egymásba gabalyodva, de ezt én már nem figyeltem…
Dundika a buli után még néhány napot kint maradt, így hazafelé már külön jöttünk. Én ugyanis nem szórakozni mentem!


- Dundika milyen társaság volt?

Ott ültünk egymás mellett Budapesttől Los Angelesig – ami nyilván minden magyar férfi álma – de én inkább azzal foglalkoztam, hogy Dundika Hefnernél tudja, mit kell csinálni, azt a három mondatot, amit el kell mondania, jól mondja el, illetve, hogy a vieón jól mutasson. Dundika értelmes lány, tehát ha haza is együtt jöttünk volna, nyilván megbeszéltük volna a tapasztalatokat, utána pedig mindegyőnk kiolvasta volna azt a könyvet, amit az útra vitt…


- Milyen volt Dundika amerikai fogadtatása?

Nagyon pozitív. Ugyanolyan kiemelt figyelmet kapott, mint bármelyik amerikai Playmate sztár! Hefnerrel egyébként csináltam egy rövid interjút, ahol nagyon udvarisan arról beszélt, hogy milyen helyes a magyar lány…


- Magyar lányokat mégsem lehet az amerikai Playboyban látni. Mi az oka ennek?

Az amerikaiak sosem vesznek át anyagot egyik országtól sem. Nem volt még ilyenre példa! De arra igen, hogy a mexikóiak felhasználták Kis Hegedűs Réka képeit. A görög Playboyban is többször szerepelt már magyar fotósorozat, sőt, a szlovák, horvát, szerb, ukrán és orosz testvérlapok is előszeretettel mutogatnak magyar modelleket.


- Kik a legsikeresebb magyar Playmate-ek?

A legsikeresebbek és akik a legnagyobb karriert futották be, az a Bódy Sylvi és a Kelemen Anna. Igen, főleg az Anna!
Én azt gondolom, hogy amit ilyen rövid idő alatt el lehet érni, azt ő elérte. Kétségtelen, hogy hihetetlen érzéke van a sztárrá váláshoz. Függetlenül attól, hogy ez milyen irányba ment el…De tény, hogy egy éve és két hónapja még senki nem tudta, hogy ki az a Kelemen Anna!


- Ezek szerint van összefüggés a szilikon és a siker között…

Nagyon lesarkítva, bizonyos keretek között, igen! Van egy ilyen vicces mondás a szakmában, hogy „Big tits, big sales!“ és ennek jegyében készítjük a nyuszis lapot. (nevet)
Viccet félretéve – ugyan, nem ez a gyakori – de volt olyan lány a címlapon, akinek természetes és arányosan kisebb melle volt. Ő a Molnár Viki, aki az Év Playmate-jén tavaly közönségdíjas volt.


- Jó eladást hozott?

Igen! De pont abban a hónapban ajándék DvD-t is adtunk…Ennek ellenére Vikinek hihetetlenül jó alakja és kisugárzása van! Ám mégegyszer mondom, a „Big tits, big sales!“ iránymutató mondat cégen belül! És én azt gondolom, hogy ennél a műfajnál ez egyáltalán nem probléma! Hiszen az olvasók nagy része sem csinál lelki válságot abból, hogy itt a modellek nagy részének plasztikázott mellei vannak. És azért azt tudni kell, hogy ez a lap az álomvilágról szól! És a férfiak álmaiban inkább szerepel egy nagyobb, mint egy kisebb mellű hölgy.


- Hazabeszélsz?

Itt különválasztanám a magánvéleményem és azt, amit itt megtanultam. És először a szakmával kezdeném!
Nánási Pál, a fotósunk után persze én vagyok a második, aki a legtöbbet látta és tapasztalta az újságnál.
„Praxisom“ során találkoztam már hihetetlenül elrontott cicikkel, meg olyan furcsa dolgokkal, amiket én nem is nagyon értettem. Az idei castingon volt például egy nő, aki két akkora görögdinnyével érkezett, amekkorát én még sosem láttam! Butor Mónikát jócskán túlszárnyalta, pedig annak idején ő is rendesen el volt eresztve. De ennek a nőnek ez sem volt elég! Bejelentette nekünk, hogy ő még nagyobbat akar.
De már ez is annyira aránytalanul nagy volt, hogy nem is jutott be. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy abba a minőségi sztenderdbe, amit próbálunk hozni, ez már túl sok volt! Ebből is látszik, hogy nem az a nyerő, akinek a legnagyobb melle van!


- Akkor ki a nyerő?

Én a Playmate-eket általában úgy mérem, hogy milyen eladást tudunk velük produkálni. Ez nem hangulati kérdés, mert általában a Playmatek jó fejek, de akkor igazán jók, ha sokat adunk el belőlük.
De volt olyan hölgy is a válogatáson – ő most jutott eszembe -, aki kizárólag a Playmate-választás miatt rohant a plasztikai sebészhez. A casting előtti napon még a varratokat szedték ki belőle, de másnap már ott volt a válogatáson. Igaz, leragasztott mellbimbóval!


- A magánvéleményedről még nem beszéltél…

A magánvéleményem csak annyi, hogy szerintem orvoshoz menni csak akkor kellene, ha egészségügyi okokból ez szükséges…

Forrás: http://www.mbarát.hu/index.php?action=cikk&id=44