Szolgáltatás Számára nincs javíthatatlan vásott cipő 2005-04-23 Quell Ferenc, bár húsz esztendeje nyugdíjba vonult, nem tette le a suszterkalapácsot. Az udvar hátsó részében takaros kis műhelyt rendezett be magának, s ha valaki vásott cipőt hoz a házhoz, még most is nyakába akasztja kék kötényét és kezébe veszi régen szerzett szerszámait. A bonyhádi Pétermann-Glaser Cipőgyárban 1939-ben állt munkába. – Akkor a cipőgyár hadiüzem volt, a magyar honvédségnek bakancsot gyártottunk – mondta a cipészmester. A háború után ránk, vidékiekre már nem volt szükség. 1948-ban letettem a mestervizsgát és kiváltottam az ipart, szövetkezeti keretekben otthon kezdtem dolgozni, ahogy nálunk mondják, a nagymányoki suszterájban. Ott is ragadtam negyvenhat esztendeig. Az akkori cipész szakmát nem lehet a maihoz hasonlítani. Faszöggel dolgoztunk, talpakat foltoztunk. Ez mára kiment a divatból. Új technológiákkal készülnek a lábbelik. Igaz, idős vagyok, de ezeket is szeretem megismerni. Sosem lehet tudni, milyen módon készült cipő kerül a kezembe és valamennyivel el kell boldogulni. Néha különleges kívánságok is vannak. Nagyon szeretem a szakmámat. Amíg erővel bírom, nem teszem le a kalapácsot.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!