Edith Giovanna Gassionként anyakönyvezték Párizsban 1915. december 19-én. Ugyanazon a napon - 1963. október 11-én - távozott a földi világból, mint jó barátja, Jean Cocteau, aki - Victor Hugo kifejezésével - az "Árnyék ajkának" nevezte és neki írta A közönyös szépfiú című darabját, a premier 1940-ben volt. Piaf - művésznevét, mely a párizsi argóban "verebet" jelent, felfedezőjétől, Louis Leplée-tol kapta - akkor már öt éve nem a francia főváros utcáin, hanem híres zenés színpadokon énekelt, óriási sikerrel. Egy háromperces sanzonba annyi érzelmet sűrített, mint előtte és utána senki más. Bizonyára azért is volt erre képes, mert élete tele volt tragédiákkal. Énekesnő anyja néhány naposan egy bordélyházban hagyta, ott nőtt fel. Négyévesen agyhártyagyulladást kapott és megvakult, látását csak hétévesen nyerte vissza. 17 évesen lánya született, de a kicsi csupán két évig élt. Az alig 150 centis, 40 kilós, törékeny, égő tekintetű Piaf mindenkit azonnal elvarázsolt énekével. Első fellépésén Maurice Chevalier is lelkesen megtapsolta, ahogyan később maga is örült ifjú pályatársai sikerének: ő fedezte fel Yves Montand-t és ott volt Charles Aznavour és Gilbert Bécaud indulásánál is. Nagy szerelme, Marcel Cerdan bokszvilágbajnok halála után menekült először az alkoholhoz, majd betegsége fokozatos súlyosbodásával a kábítószerekhez. Az éneklés volt az egyetlen, ami - legendás koncertjein úgy tűnt - meggyógyította. Amerikában éppúgy imádták, mint Európában. Utolsó hónapjait fiatal férje, Théo Sarapo tette széppé. 1963. október 14-én több mint negyvenezren, köztük barátnője, Marlene Dietrich kísérték utolsó útjára a Nem bánok semmit, a Mylord s a Himnusz a szerelemhez felejthetetlen előadóját.

Forrás: http://www.szinhaz.hu