Angolában az emberi élet jelei már a történelem előtti időkre nyúlnak vissza, amit a Luanda, Congo és Namíbia vidékén talált leletek is jól bizonyítanak.

A hasonló tulajdonságokkal rendelkező különböző népekből kialakult Bantu törzs északról vándorolt e területre, és a fejlett technikai ismereteiknek köszönhetően könnyedén átvették az uralkodást az őslakosság felett.

A XII. században, ezen csoportok társadalmi és politikai szerveződése megalakította a Kongói királyságot, melynek M’Banza Congo lett a fővárosa, és területe délen Gabontól a Kwanza folyóig, nyugaton pedig az Atlanti partoktól a Kwango folyóig terjedt.

Amikor az első portugál felfedezők megérkeztek 1482-ben, gyors barátságot alakítottak ki a kongói királyokkal, mely a két fél között létrejött er?s kereskedelmi kapcsolatokat, valamint a kereszténység elterjedését eredményezte. Kongó még a nevét is megváltoztatta, I. Don Afonso Királyság lett, São Salvador fővárossal.

Ez a baráti kapcsolat akkor szakadt meg, amikor Paulo Dias Novias megszállta a tengerparti régiókat és átvette azok közvetlen irányítását.

Ugyanebben az időben felerősödött a rabszolga kereskedelem, rabszolgákat fogtak, akiket Amerikába Sao Tomeba és Brazíliába szállítottak. Amikor Kongó királya véget akart vetni ennek a folyamatnak, akkor már késő volt. A hódító és pusztító háborúk több mint egy évszázadon keresztül folytatódtak. Az angolai lakosság megosztásával a portugáloknak sikerült az ország belsejéig nyomulni, de az egész vidéket, mely ma az Angolai Köztársaság területét képezi csak 1900-ban sikerült teljes ellenőrzésük alá venni.

A XIX. Században, Sã da Bandeirának sikerült eltörölni a portugál kormány által elfogadott rabszolga kereskedelmi törvényt.

Az 1884/1885-ös Berlini Kongresszus felosztotta Afrikát az európai országok között, majd Portugália hosszú és küzdelmes harcba kezdett, hogy fenntarthassa a terület fölötti fennhatóságát, mind a megszállás, mind a közigazgatási értelmében. Ezt csak az I. világháború utáni szerződésekkel sikerült elérnie.

A békefolyamatok az 1950-es évek elején az autonómiát követel? nemzeti mozgalmak felbukkanásával kezdődtek. A teljesületlen követeléseik eredményeként 1960-tól 1974-ig tartó függetlenségi háború vette kezdetét. Angola 1975. november 11-én vívta ki a függetlenségét.

A függetlenségi háború alatt három mozgalom játszott aktív szerepet, az MPLA, az FNLA és az UNITA, melyeket eltérő nemzetközi érdekek támogattak. A közös ellenség Portugália el?zése azonban a polgárháború kezdetét eredményezte, a három ellenséges mozgalom harcával, melyből az MLPA jött ki győztesen, amikor Kuba segítségével megszerezte a részleges hatalmat.
A fő rivális párt, az UNITA, folytatta az ellenállást és a központi fennsík jelentős részét elfoglalta. Egy sor nemzetközi egyezményt hívtak életre, hogy helyreállítsák a békét, de egyiket sem tartották be. A hatalmi harc csak a 2002. év elején az UNITA vezér halálával ért végleg véget.


Forrás: http://www.angolaembassy.hu