Medres pengéje ítél, halált oszt villanása,
nem hátrál meg: a végzet döntését tenni kész.
E szablya nyugalomban is feltűnik a szemnek,
de villámként cikázik, ha rengeti a kéz.
Kicsalja vérteseknek lelkét, ha száll suhanva,
meghunyászik előtte a félelmes halál,
s ha társai köréje fonódnak ütközetben,
a néki szánt csapásnak vitézül ellenáll.
Pengéjének fokán a parányi villanások
olyanok, mint a hangyák homokba-túrt jegye.
- De sok szem csillogása alszik ki mindörökre,
ha megvillan e kardok sugárzó serege!

Dicséret

Aki kegyes, jobbára bőkezű is:
önzetlenül megnyitja tarsolyát.
Nem az nemes, aki akkor ád, ha kéred,
de százszor az, aki magától ád.

A galamb

Turbékol az ág magasán a galamb, s elijeszti az álmom,
jóllehet azt se tudom, mit akarhat e bánatos ének;
szép tarka szalagja virít a nyakán, azt lengeti búsan,
hordja, amíg nyaka ép, s egyenes tartása fejének.
Oly szívszorítón kesereg, s hiába, nem értem a búját -
bánat öl engemet is -, de nem érti meg ő sem enyémet


Forrás: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/arab/andaluszi.html