Afrika vízrajzi hálózata hiányos. A domborzat (medencékre osztottság) és a nagy kiterjedésű sivatagok miatt a földrész fele lefolyástalan vagy sivatagos. A nagy folyók, úgy mint a Nílus, a Kongó vagy a Zambézi, mind az egyenlítői területen erednek, és folyásukat a tengerig vízesések szakítják meg. A földtani szerkezet és felépítés következtében az Afrikát körülvevő tengerek és óceánok egyenlőtlen szárazföldi vízgyűjtővel rendelkeznek. Afrika domborzatának medencés-küszöbös jellegzetessége miatt nagy folyói a peremküszöbök belső lejtőin erednek, összegyűjtik a medencék vizeit, majd a küszöböt áttörve érik el a tengereket. A felszíni kőzetek gyors elmállása miatt nincsenek a folyók útjában durva hordalékok, ami következtében a folyamok medrüket lassan alakítják, s esésgörbéjük szabálytalanok. Az afrikai folyókat ezért sok zuhatag és sellő jellemzi (Nílus kataraktái, Livingstone- és Boyoma-vízesések, Viktória-vízesés). A Föld egész vízerőkészletének 40%-a Afrikában található.

Afrika ritkán lakott földrész, s a ritka népsűrűség megoszlása rendkívül egyenlőtlen, hiszen olyan területeken, mint a Szahara sivatag vagy az őserdők gyakorlatilag egyáltalán nem élnek emberek. Ez csak részben tudható be a kedvezőtlen természeti viszonyoknak, történelmi okok is szerepet játszottak ebben, főleg a rabszolga-kereskedelem, amely teljesen felbomlasztotta a hagyományos társadalmakat. Afrikában mély nyomott hagyott a gyarmatosítás is. A hagyományos, nomád állattenyésztésen és a felégetett erdőrészeken történő gazdálkodáson alapuló életmód mellett a gyarmatosítás az exportot növelő tevékenységek fejlődését szorgalmazta: a kereskedelmi célú kultúrákat (földimogyoró, kakaó, kávé, gyapot, cukornád, olajpálma) és a nyersanyag-kitermelést (fémek, foszfát, gyémánt, kőolaj).