AFRIKA FÖLDRAJZA

Afrikát néhány keskeny szoros kivételével széles tengerek és óceánok választják el a többi földrésztől. Északon a Földközi-tenger választja el Európától, amely főként a mindössze 14-22 kilométer széles Gibraltári-szoroson keresztül közelíthető meg, bár Máltán és Szicílián keresztül is könnyű a kapcsolatteremtés. A többi szárazföld nagyobb távolságra van: Dél-Amerika 2800 km, az Antarktisz 4000 km, Észak-Amerika 5000 km, Ausztrália 7500 km.

Afrika legészakibb része a Tunéziában lévő Blanc- vagy Abiad-fok; a legdélebbi pedig a dél-afrikai Tű-fok. Afrikához egy nagy (Madagaszkár) és számos kisebb sziget tartozik. A szárazföldhöz közelebbi területeken kisebb szigetek találhatók, úgy mint Pemba, Zanzibár, Mafia és Dzserba; távolabb az óceánokban szigetcsoportok vannak: Azori-szigetek, Kanári-szigetek, Zöld-foki-szigetek, Ascension-sziget, Szent Ilona-sziget, Sao Tomé és Princípe, Seychelle-szigetek, Comore-szigetek, stb.

Az afrikai kontinens ősi kőzetek alkotta hatalmas tábla. Felszínének 57%-át prekambriumi kőzetek alkotják. Afrika legészakibb része, az Atlasz-vidék az Alpok rendszeréhez tartozik. A Tell-Atlasz és a Szaharai-Atlasz kelet-nyugati irányú hegyláncai medencék és fennsíkok váltakozó sorát veszik körül. Afrika többi részének alapját őskori masszívumdarabok alkotják, amiket szárazföldi üledék borít. A masszívumokat tektonikus mozgások érték, melyek következtében földteknők alakultak ki: Niger-medence, Csád-medence, Kongói-medence és Kalahári-medence; amiket magasságok választanak el egymástól: Guineai-hátság, Adamaoua hegység, Bié- és Rhodéziai-fennsík, Drakansberge. A merev talpazat deformációival törésvonalak alakultak ki, megkönnyítve a vulkanikus kiömlések létrejöttét. Kelet-Afrika hatalmas beszáradt árkai, a Riftek fölé – melyeknek alját tavak (Tanganyika, Malawi) töltik ki – óriási vulkanikus képződmények magasodnak (Kenya-hegy, Kilimandzsáró).

• Atlasz-vidék
• Szahara
• Szudán
• Guineai-partvidék
• Északkelet-Afrika (Abesszomália)
• Kelet-Afrika
• Kongó-medence
• Dél-Afrika
• Madagaszkár
  
  AFRIKA ÉGHAJLATA
  

  Az Egyenlítő két oldalán elhelyezkedő Afrika meleg klímájú földrész, sőt Afrika a föld legforróbb kontinense. Középen az egyenlítői éghajlatú Kongó-medencét sűrű őserdő borítja. Mindkét irányban megfigyelhető az egymást követő zónák váltakozása. Az egyenlítői éghajlatot fokozatosan szavannai, majd sztyeppi éghajlat váltja fel, előbb két rövid, majd egyetlen, de egyre hosszabb száraz időszakkal. A trópusi vidéken a sivatag kialakulását az állandó magas nyomású légköri öv magyarázza. A délen fekvő Kalahári-sivatag sokkal kisebb, mint az északon elhelyezkedő Szahara, amelyben a csapadék sokkal ritkább és rendszertelenebb.

  Ha az afrikai lemezek mozgását nem egymáshoz viszonyítva, hanem a földgömbön elfoglalt abszolút helyzetükhöz képest vizsgáljuk, megállapítható, hogy a még egységes Gondvana-lemez és a Föld pólusai egymáshoz képest elmozdultak, így Afrika mai területe a földtörténet során más-más éghajlati övbe tartozott. Ez magyarázza, hogy a napjainkban forró, trópusi területen idős eljegesedések nyomai mutathatók ki