Recenzió

Jelige
Olvasólámpa
2006.
Naszádi Kriszta,

Ha Isten fia táncol, az ördög messzire fut
(zambiai gyerekdal)

„Zamtanban nem sodor szemetet a trópusi szél, itt egész egyszerûen nincs felesleg, nincs elszórt ételmaradék, nincsenek gyárilag csomagolt termékek. Az emberek itt nem dobnak ki ennivalót.”
Uganda után Zambiában él a világon a legtöbb árva – minden harmadik 15 évesnél fiatalabb gyerek –, mert AIDS-ben meghal a szüleik korosztálya. A falusi népesség 80 százaléka a szegénységi küszöb alatt tengõdik, és a gyerekek fele krónikusan alultáplált. Ide, egy zambiai faluba, Zamtanba látogatott el egy segélyszervezet meghívására a humoros naplóíró Adrian Plass és felesége, Bridget (igen, így hívják és nem Anne-nek).
Rengeteg színes történetbõl és portréból összeállt úti beszámolójuknak már az elején felmerül a kérdés: Vajon hogyan van az Úr jelen egy ilyen „Isten háta mögötti helyen”?
Megismerkedhetünk a tizenéves Lackson fivérekkel, akik iskolába szeretnének járni, hát patkányokat fognak a megélhetéshez. Sõt a patkányfogás és -sütés szakértõivé képezték ki magukat. Olvashatunk az apró termetû, tûzrõlpattant segélyszervezeti önkéntesrõl, aki a HIV-fertõzés megelõzésérõl beszélget marcona kamionsofõrökkel. Képzeletben részt vehetünk egy afrikai istentiszteleten egy olyan közösségben, ahol nem lehet tabu téma az AIDS-betegek és a „szexmunkások” elfogadása. Talán ez a környezet a miénknél jobban is hasonlít ahhoz a világhoz, amikor Urunk a földön járt.
Isten tehát jelen van. Csak nem úgy, ahogy eddig megszoktuk az „olyan vidéken nevelkedett hittel, ahol mindig van mit enni, ahol soha nincs gyógyszerhiány, ahol jóllakott emberek kényelmes karosszékekben hátradõlve bibliaverseket elemeznek és olyan triviális ügyeken töprengenek, hogy vajon mit mondana az Úr ennek meg annak az embernek.” Adrian szerint Afrikában ki kell cserélnünk a vallásos csatlakozónkat is, nemcsak a rádiónkét meg hajszárítónkét, és akkor megismerhetjük a reménységet, bátorságot és helytállást adó hitet. „A magunk bõrén tapasztaljuk meg, milyen igazat szólt Jakab, Jézus testvére, amikor azt mondta, hogy az igaz vallás az özvegyek és az árvák megsegítésérõl szól, és arról, hogy romlatlanul álljuk meg helyünket a világban.”

Reformátusok Lapja
Ifjúsági oldal, 8. oldal
2007. január 7.
Kováts Annamária,

"Ha Isten fia táncol"
A Harmat Kiadó jóvoltából Adrian és Bridget Plass legújabb könyvét tarthatja kezében az olvasó. Az idén kiadásra került mû témája Afrika, Zambia.

A házaspár egy angliai segélyszervezet Remény Ösvényei címû programjába pillanthatott be, és az ott szerzett tapasztalataikat osztják meg az érdeklõdõkkel. Adrian Plass humorista, elõadó, feleségével közösen mutatja be, miként élnek Zambiában az AIDS sújtotta éhezõk. Természetesen egy ilyen szomorú, nehéz témakörben írt kötetben nem lehet elsõdleges a humor, így a szerzõpáros csak feloldás eszközeként használja azt.
   Olyan projektekkel ismertetnek meg bennünket, amelyekkel a zambiaiakon próbál segíteni a missziós szervezet. Belepillanthatunk abba is, miként világosítja fel az ottani népességet a HIV-fertõzés veszélyeirõl, és azt is megtudhatjuk, hogyan tudják megakadályozni a vírus továbbterjedését. A könyv utolsó fejezetében egy-egy személyes példán keresztül olyan alternatívákat olvashatunk, amelyek jobb léthez vezették a nyomorúságban élõket.
   Megdöbbentõ azoknak az embereknek az Istenbe vetett reménye, akik folyamatosan a halál árnyékában élnek. Végsõ kapaszkodójuk is egy mondat: „Ha ez a Te akaratod, Uram, legyen!”
   A mûvet átjárja az írópáros mély hite is, Bridget Plass az utószóban árul el errõl a legtöbbet.
   Az alig 150 oldalas írás figyelemfelhívásként keletkezett. Segítsünk mi is, ahogy tudunk, mind Afrikában, mind saját hazánkban. Adrian Plass így vall errõl: „Leghõbb vágyam, hogy lehetõvé tehessük Isten fiának, hogy Zambiában táncoljon. Azt szeretnénk, ha lelkesen táncolna, mint a gyerekek kara az istentiszteleten.”