Kis türelmet...
Kis türelmet...
Utazásai során minden bizonnyal mindenki küldött már rokonainak, ismerőseinek, munkatársainak pár üdvözlő sorral képes levelezőlapot. A képeslapárusok gazdag választékából szinte minden alkalomra választhatunk megfelelő lapot, városképet, alkalmi üdvözlő lapot, humoros lapot, gyermeklapot stb. Ennek a szokásunknak immár majd 130 éve hódolhatunk. A képes levelezőlap története két fő korszakra bontható. Az első időszakban, már a XVII-XVIII. században készültek üdvözlő lapok kézzel rajzolt ábrákkal, általában igen kis példányszámban. Ezek csak részben tekinthetők a mai fogalmak szerinti képes levelezőlapnak, általában zárt borítékban kerültek feladásra. Később nyomdai úton is készültek üdvözlőkártyák, szintén kis példányszámban. Gyakori volt a levélpapír díszítési különböző ábrákkal, virágmotívumokkal. A XIX. század második harmadában kezdték a levélborítékokat is képpel díszíteni.
A tömegméretekben gyártott és széles körben elterjedt képeslapokat a hivatalos postai levelezőlap bevezetése előzte meg. Az első ilyen levelezőlapot az osztrák-magyar postaigazgatóság adta ki 1869-ben. A levelezőlap és a képeslap közötti átmenetnek tekinthetők azok a levelezőlapok, amelyek valamilyen címert, hazafias illusztrációt tartalmaztak a címzési oldalon. Ilyenek voltak az első osztrák és magyar levelezőlapok is.
Az első képes levelezőlap készítőjét nem lehet egyértelműen meghatározni. Több országban is készült 1870-ben olyan levelezőlap, amelyre ráillik a mai fogalmak szerinti "első képes levelezőlap" megtisztelő cím. Kezdetben a képes levelezőlapok hátoldalát csak a címzésre lehetett használni, és ide ragasztották a bélyeget is. A kép a másik oldal negyedét, harmadát vagy felét foglalta el, a fennmaradó részre lehetett írni az üdvözlő sorokat. A századfordulóra megnőtt az illusztrációk mérete, alig maradt hely az írás számára, ezért gyakori, hogy az üdvözlő sorokat a képre is ráírták. Ez nagyon zavarta a képek látványát, ezért a legtöbb ország 1904-1905. Évtől a képeslap hátoldalát megosztotta a címzés és az írás számára. A századforduló éveiben már az egész világon elterjedt a képeslap. Fotóműtermeknek és nyomdáknak jó üzleti lehetőséget biztosított az új divat. Termékei között vannak - mai szemmel nézve - nevetséges, művészietlen, naiv lapok is. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy nem egy esetben ezek a lapok megörökítettek olyan eseményeket, épületeket, utcákat, amelyek csak ezeken a felvételeken maradtak meg. Ezek pótolhatatlan kultúrtörténeti dokumentumok. A képes levelezőlapok készítése jelentősen összefügg a fotó- és nyomdatechnika fejlődésével. A legelső lapokat fotók alapján készített színes rajzok alapján készítették. A rajzokat litografált eljárással sokszorosították. Ahhoz, hogy az eredeti fotót is sokszorosíthassák, a nyomdatechnika fejlődésére volt szükség. Ez az új eljárás a fénynyomás volt, amelyet Magyarországon Divald Károly honosított meg. Hátránya volt, hogy csak 500-1000 darab közötti mennyiségeket lehetett készíteni egy nyomólemezzel. Közben a fotózásban is új anyagok jelentek meg, amelyek már alkalmasak voltak sokszorosított képek készítésére, így főleg a 20-as évektől egyre több "eredeti fotó" megjelölésű lap került forgalomba. A 30-as évektől viszont az offset eljárás indult világhódító útjára, és ma is vezeti a képeslap gyártási eljárás rangsorát. A magyar képeslapkiadás 1896-ban kezdődött, addig főleg német és osztrák kiadók látták el Magyarországot képeslapokkal. 1896-ban a Magyar Posta 32 lapból álló millenniumi sorozatot jelentetett meg, főként budapesti és történelmi témákkal, néhány vidéki tájképpel. A kiadott lapokról nem áll rendelkezésre semmilyen nyilvántartás. Az 1899-ben megjelent Képes Levelezőlap című szaklap is csak megközelítő számokat közöl, amikor ismerteti, hogy Budapestről mintegy 1800, a többi településről mintegy 2500 fajta képeslapot készítettek. A litografált eljárással készült lapok többségét külföldi kiadók készítették, így a zalaegerszegi lapokon is olvashatók ezen kiadók: Rudolf Oesterreicher, Wien, Reinicke és Rubin, Magdeburg. A helyi kiadók közül a századfordulón a legtöbb lapot Breisach Sámuel, Komlós M. Miksa, Fenyvesi Miksa adták ki. A két világháború közötti években néhány budapesti cég az egész országra kiterjesztette kiadásait. Ilyenek pl. Monostori György, Knöpfmacher J, Karinger, Gárdony és Fenyvesi, Vasúti levelezőlap árusítás, Barasits J. és végül Weinstock Ernő. Ezek a nagy országos kiadók monopolhelyzetüknél fogva el is sorvasztották a vidéki magánkiadásokat.A második világháború után rövid ideig ezek a kiadók még működtek, de az államosításkor ezek is megszűntek, illetve egy országos állami kiadóvállalatba olvasztották be őket. Ennek fő reprezentánsa a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata lett, így a zalaegerszegi lapok is ennél a vállalatnál készültek. A rendszerváltás éveiben a kiadói állami monopólium feloldásra került, így mára ismét a magánkiadók sokasága jelenteti meg a képeslapokat.
Forrás:http://regikepeslap.atw.hu/szoveg/kepeslap.html
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!