Történelem, díszítés

A hennát már ötezer évvel ezelőtt is testfestésre használták Délkelet-Ázsiában, Indiában, a Közép-Keleten és Észak-Afrikában. Az összezúzott hennalevelekből készített hennapépet az indiaiak hívják mehndi-nek. Indiai szereplése során részévé vált a gazdagon díszített szertartásoknak, legfőképpen az esküvőknek. 

Mivel a hennát számos országban használják, ezért az alkalmazott minták kultúráról kultúrára változnak. 

Az indiai minták általában finom vonalú virágdíszekből, absztrakt kacskaringókból állnak. Ez alól kivételt képeznek a táncosok tenyerén lévő mehndi rajzolatok, melyek arra szolgálnak, hogy a nézők nagyobb távolságból is láthassák mozdulataikat.
Az egyik legfontosabb alkalom, amikor a nők mehndi díszítést viselnek, az esküvői szertartás. A menyasszony testének hennával való feldíszítése - a mehndi raat, azaz a mehndi éjszaka - az előkészület elengedhetetlen része, önmagában is ceremónia, amely évszázadok óta változatlan formában él tovább.
A hagyományok szerint a vőlegény látja el menyasszonyát és a család nőtagjait hennával. A henna érkezése különösen jeles pillanat. Mielőtt elkezdenék a felelősségteljes munkát, a két örömanya egy-egy kis adag hennát nyom házasulandó gyermeke kezébe. A henna felvitele kitűnő alkalom a két család nőtagjainak megismerkedésére, hiszen fontos, hogy a leendő rokonok jóban legyenek egymással.

Az afrikaiaknál díszítésként inkább vastag vonalú geometrikus alakzatokat találunk. Marokkóban a hennaösszejövetelek hasonlítanak a hamam kultúrájára. - ez egy olyan fürdő-hárem, ahol a nők kényelmesen heverészhetnek, gyakran meztelenül, miközben esznek és tereferélnek. Ezek a kizárólag nők számára tartott összejövetelek három napig is tarthatnak. A táncosnők itt is hennát használnak kéz- és lábfejük hangsúlyozására. A Guedra nevű szerelmes táncnál például a mehndi festés arra szolgál, hogy a táncosnő ujjainak hullámzó mozgására irányítsa a férfi figyelmét. 
Az arabok a kéz- és lábfejen elhelyezett nagyobb virágmotívumokra helyezik a hangsúlyt. A körmök, a bőr és a haj hennával való befestése napjainkban is népszerű a Közel-Keleten.

Egy régi arab mondás, miszerint 'Ha nem igazat szólok, ne nyújthassam hennázásra többé a kezem' arra utal, hogy ez a szépítkezés igen jelentős volt a Közel-Keleten. A hennát Alsó-Egyiptom elkényeztetett úrhölgyei kozmetikai célokra használták. Itt jegyezzük meg, hogy számos "modern" eljárás szülőhelye Egyiptom, mint pl. a dauer, a paróka, a műkonty, de a smink alapok, a szemfesték, a szemceruza, és a rúzs is az ősi Egyiptom kivételezett kivételezett hölgyei között voltak használatosak. 

A növény

A hennának (Lawsonia inermis) apró, kerek levelei és bogyószerű magvai vannak. Számos különböző neve és változata ismert. Hívják 'henne'-nek, 'Al-khanna'-nak, 'Al-Henna'-nak, vagy lawsonianak. Finom, piros, rózsaszín, vagy fehér négyszirmú virágja van, - jellegzetes a közepéből hosszan kinyúló bibével. A virágok olajaát évszázadok óta használják illatszerként.

A henna hűsítő hatására Rádzsasztán, Pandzsáb, Gudzsarát sivatagi népei jöttek rá elsőként. A megőrőlt pépbe mártották kéz- és lábfejüket, 's így könnyebben elviselték a pusztító hőséget. Azt is észrevették, hogy a pép eltávolítása után a hűsítő hatás mindaddig megmarad, amg a szín kitart.

A hennát gyógyító célokra is használják! Indiában és Észak-Afrikában a hennát bőrbetegségek kezelésére alkalmazzák nagy előszeretettel. Fertőtlenítő és szövetösszehúzó hatása is van, ezért gyakran használják kisebb karcolások ellátására, égési sérülések és ekcéma kezelésére. Ezenkívül pozitív hatást gyakorol húzódásokra, reumás fájdalmakra, és ízületi gyulladásokra. Lábfejre kenve hatásos lábgombásodás, tyúkszem, vízhólyag ellen, ecettel keverve pedig fejfájásra. Európában is ismert, hogy remek hajkondícionáló, jól használható korpásodás ellen, megállítja a hajhullást.

A henna eredetileg Egyiptomból származik, jól viseli a száraz, forró éghajlatot. Indiában, Szudánban, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is termesztik, de legjobban a trópusi klímát szereti. Négy - négy és fél méteresre is megnőne, valójában két és fél- háromméteres korában kell learatni, évente háromszor. 

A növényt két kő között, vagy a helyi malomban őrlik porrá. Őrlés előtt novényi olajjal meglocsolják, hogy kíméljék a malmot, és csökkentsék a keletkező zöld por mennyiségA hennaport lehűlése után légmentesen zárva tárolják, csak így őrzi meg minőségét. A port, a végső fázis, a csomagolás előtt még egyszer átszitálják, minél többször teszik ezt meg, annál erősebb lesz a színhatás. 
FORRÁS: http://hennasite.freeweb.hu