Te aki Erdélyben láttad meg a napvilágot

Csörgedező patak mellett élted kicsiny világod

Óriási fenyvesek vettek Téged körbe

Ott élted gyermekkorod abban az időben

Erdély,Erdély ott a te hazád

Szived visszavágyik az erdő Te rád vár

Ne feledd el soha,hogy mit hagytál hátra

Őrizd meg szivedben,s mindig gondolj rája

Emlékezz csak arra,mikor gyermek voltál

Csörgedező patak mellett le,s fel szaladgáltál

Pillangókat kergettél a hegyi ösvényen

Még a nap is mosolygott fent a kéklő égen

Iskolába járattak,hisz szerettél tanulni

Meg volt benned a tudás,de nem tudtad fojtatni

Nem tudtad fojtatni,mert jött a háború

S a Te pici lelkedben,csak szomorúság dúl

Elkellett hagynotok a gyönyörű tájat

Vonatra szálltatok,s indult új hazába

Kinéztél az ablakon,szemedben könny csordult

Te nézted a fákat,s a vonat elindult

Szivedben még mindig él Erdély emléke

Ha szomorú vagy,csak tekints az emlékek mélyére

Meglátod majd magad,amint ott szaladgálsz

Te suttogva,csak ennyit mondsz Erdély várjál rám!