HJ.-nek

Ha én lennék......

Ha én lennék ki nem vagyok, 
lehetnék tán a csillagod,
mikor ablakod szélesre tárva
engem hívnál be éjszakádba
ragyogni...

Ha én lennék ki nem vagyok,
én vetném azt a pamlagot,
melyre terítenéd magad lepedőnek,
elnyúlnék ott mint ékes mezőnek
érted zöldülő fűszálai.

Ha én lennék aki nem vagyok,
elfogadnám hogy égi karod,
puha felhőként beborítja 
a neked ragyogó csillagot.

És ha az lennék aki nem vagyok,
vánkosom is lennél ,
s jó akaratod elfogadnám,
hogy nekem adja, mi feszíti
szívpanaszra gyógyírt találni
mikor megkapod, ha én vagyok,
s ha más is vagyok........

A Magyar ég...

"A Magyar ég 
bár keskeny hegyhátán
eresztette ki az idő foglyait,
mégis megérkezett.
S örül hogy talál még magvakat ,
kik magyar szívvel őrzik az"igét".
Szeretni, Hazám ajkadról ugyan az
csak másképp zeng, mert szívhang az
mi elhordta a könnyező századokat,
s dalba írta mind mit "Ember"- szív elhordhatott."

Szeretettel! Évi!

A magány

A magány az olyan mint mikor kidobnak.
Mikor kidobnak abból a Teremtésből, 
ami tőled lélegzik.
A magány az olyan mint mikor kidobnak 
Abból az ölből, amit Te nemzettél.
A magány az olyan , mint mikor 
leszakítják a szerelmet a szádról.
A magány az olyan mint a Harmóniába
beleüvöltő közöny.
A magány az olyan mint a haldokló 
élet öröm.
A magány az olyan mint egy örökké gyötrő 
vándorfájdalom.
A magány az olyan mint egy alattomos nyomor,
mely titkolni próbálja hogy hozzád tapadt 
a "bűntelen" Világ bitorló " boldogok "-ról.

"A legszebb kéz a Te kezed.
Ráncos ujjaid közt ringatod Szívedet.
Bele helyezted az éveket, 
szerelmet, vágyat, reményeket,
csalódást, könnyeket, bánatot,
mindent mit Földi léted adhatott.
S ha tehetném rá csókolnám a mennyet.
Érdes ujjaid közt kibontott szíved
ringassa Istenig a szívemet."

Szeretettel!
Évi!

A hangszer

Ha kottád elfújja a szél.
....hol még a cimbalom sem zenél
s még a zongora is néma lesz
ha minden szerszámod elveszett.
Megszólaltatni lelkedet,
hol társad sincs ki életet lehelne
álmaidba....
Ott a felleget mi nyitja meg 
ha furulyád töredezett ?
Ha hegedűdnek húrjai
elpattannak mint szárnyai a pillangónak
mi megfagyott?
Amikor minden halott,
akkor mi tud zengeni?
Ahol a Hárfa rég bezárva
és a lelked is kizárva?
Énekelj, hogy hallja Isten.

HJ .–nek.

Nem burkolja.....

Nem burkolja Isten fátyolba az Eget,
Amikor a hangod bársonyáról pereg 
csókkal csipkézni Isten képzeleted!
Oda varázsol Egedre,
bele olvasztva  szívedbe "az én országomat".
Bilincsed a szavad. Szíveddel tapogat hogy itt legyek Neked!:)
S itt Vagyok neked.
Oly kedves pillanat
szőke árban szalad szív szeretet 
szabad Imában szántani!
Terméséért Mag ad! 
Őrizned, s Érteni!

A Felébresztett Imája!! Legyen!!!!

S akkor a szemek, s a szívek kinyíltak,
s egyetlen szívként lángra gyúltak.
Megélni azt ami írva van.
Feltámadt sírjából újra a Magyar.
Vissza vette haldokló az erejét.
A mennyek nyújtotta élhetőbb kenyerét.
A szeretet ízét, és italát.
Borát, kenyerét. Földe aranyát.
Új Virág, s Világ nyílt, s új gyümölcs. 
Új öllé Új terméssé nyílt az Égi Föld!
Gazdagítva Néped s mindenek Honát...
Isten szívhangján megdobbant szívvel
írtad át Virágzó Édenkertté a Hazád!!!

A Dal missziója!

"Hangoddal szőjed a vágyad!
Dallama Őrizze szádat!
Dal magot vessél , arassál
Dal maggal Istent fakasszál.

Hang virág legyen az Ország
A Virág kelyhe Mennyország.
Hang bibe porzó Fényed!
Hang gyermek Isteni Lényed!"

" Hangoddal szőtted a vágyad.
Dallama őrzi a szárnyad.
Dal magot vetettél szívbe.
Dal Virág hajtott belőle. 

Dal Virág színe szivárvány,
Dal szava él még a Bárány.
Dal vállán ölel az Isten.
Dallama visszhang a szívben."

A csillagok...

A csillagok mindig akkor válaszolnak,
amikor jövőt ígérnek a múltnak.
Amikor tudod, mit szeretnél, 
Akkor tudod hogy kinek üzentél.
Amikor a csillag vissza csókol,
akkor tudod hogy Ő az a múltból, 
aki melléd térdepelt akkor,
amikor elhívott Szeretni.
Mind egy szív, ki titkát megérti,
Ő az mindig ki a Mennyet ígéri szolgálatodért, 
és a halkuló szóra ,
gyönyörű zene fűzért illeszt a húrra,
mi belőled zeng.

A Próféta

"Ritka pillanat,
hogy valaki akad, 
Ki őszintén mondja ki 
Szeretlek " valaki."

Kit oly sokan,
csak bolondnak tartanak,
mert felvállalja dalolni
Istentől a Mag.

S nem bújik el,
de szavalja "szózatit."
S ha egyszer lesznek,
akik mégis leteperik,
s kiabálják fennen,
balga e gyermek,
akkor lesz ítélet napja "hitetlennek."
s sírni fog az is, 
ki még soh'sem tette.
Mert akkor felmorajlik
a mindenek Lelke.
S minden teremtett
békéért kiált
de csak az marad ,
ki szerette Fiát!