Rég látott kisvárosom fele közeledek, dobogó  szivvel, félénk léptekkel, és remegő  aggodalommal érek haza .Itthon vagyok,  újra itthon!!! Utolsó latogatásom óta sok minden megváltozott:  mintha az egész város halott lenne, nincsenek emberek,üresek a  kisutcák , és fura csend honol.

      ANYÁM HOL VAGY?   Kopogtatásomra miért nem nyitsz ajtót?  Mi történt  VELED?  Már nem várod elveszett kislányod?

Az ajtó  előtt hátizsákomra rogyva millió emlék lepi el elmémet : kisgyerekek, iskolatársak, szerelmek, depressziók és TE ANYÁM !

   Testemet  betegitik fekélyes hólyagok, arcomat torzitják gennyesedő pattanások, lelkemet sorvasztják rothazodó, bűzös,  ,ocsmány emlékek, lassan alig birok lélegezni.

   Meg akarok gyógyulni, egészséges akarok lenni !!!Visszaszállni a  gyerekkor  lélek felemelő természetes boldogságához, ahol könnyen szól  ajkunkról az   ének , ahol az önzetlenség  alapvetőleg bennünk  van, ahol az édesanya meleg keble, vigaszt és  menedéket  biztosit, ahol az őszinteség birodalma  az igazi otthon, ahol  a pajtással való összeveszés csak 2 percig tart, ahol a mesék titkos világa a valóság, ahol  a mindennapok és a  jelen a  fontos, ahol minden a  jelenre épül, ahol észreveszünk minden elszálló madárkát, ahol percekig csodálni tudunk egy lassan kúszó csigát,  ahol minden dologra megkérdezzük, hogy Miért?