Rég látott kisvárosom fele közeledek, dobogó  szivvel, félénk léptekkel, és remegő  aggodalommal érek haza .Itthon vagyok,  újra itthon!!! Utolsó latogatásom óta sok minden megváltozott:  mintha az egész város halott lenne, nincsenek emberek,üresek a  kisutcák , és fura csend honol.

      ANYÁM HOL VAGY?   Kopogtatásomra miért nem nyitsz ajtót?  Mi történt  VELED?  Már nem várod elveszett kislányod?

Az ajtó  előtt hátizsákomra rogyva millió emlék lepi el elmémet : kisgyerekek, iskolatársak, szerelmek, depressziók és TE ANYÁM !

   Testemet  betegitik fekélyes hólyagok, arcomat torzitják gennyesedő pattanások, lelkemet sorvasztják rothazodó, bűzös,  ,ocsmány emlékek, lassan alig birok lélegezni.

   Meg akarok gyógyulni, egészséges akarok lenni !!!Visszaszállni a  gyerekkor  lélek felemelő természetes boldogságához, ahol könnyen szól  ajkunkról az   ének , ahol az önzetlenség  alapvetőleg bennünk  van, ahol az édesanya meleg keble, vigaszt és  menedéket  biztosit, ahol az őszinteség birodalma  az igazi otthon, ahol  a pajtással való összeveszés csak 2 percig tart, ahol a mesék titkos világa a valóság, ahol  a mindennapok és a  jelen a  fontos, ahol minden a  jelenre épül, ahol észreveszünk minden elszálló madárkát, ahol percekig csodálni tudunk egy lassan kúszó csigát,  ahol minden dologra megkérdezzük, hogy Miért?

        Valami iszonyatosan elő akar tőrni belsődből, valami elnyomott és nagyon értékes.

    Nem a  modern világ nője, kinek arcát vakolatnyi festék torzitja, nem a  90-60-90-es minta alapján előirt csontkollekció, nem a  divatlapokból előlépett viaszbaba, nem a  pornó orientált férfi ideál. Nem. Egyáltalán nem. Hanem az igazi Nő, aki benned szunnyad évezredek óta.

Az Önmegbecsülő, aki szereti és tiszteli Önmagát, és megérti azt, hogy ily módon vagyunk csak képesek másokat önzetlenül szeretni, és megbecsülni.