Mint a múló Rózsa, hulló szirmokkal,

Úgy mentél el a hófehér szárnyaddal.

Egy angyal voltál a jóság tengerén,

Bűbáj, s szenvedély az élet kék egén.

Ajándék voltál nekünk, csodálatos,

Mint az esthajnalcsillag, varázslatos.

Kedvességed másokra meg úgy hatott,

Ahogy az estét követő nappalok.

Csak szeretet sugárzott a lényedből,

Tiszta hitvesi hűség meg szívedből.

Szerényen éltél, de végig boldogan,

Királynőhöz illőn, kellő gondosan.

Tisztaságodról meg ódákat zengnek,

Bárhol jártál is, mindenhol szerettek.

Rozsdafoltos falevelek,

Elsuhant a nyár veletek.

Halványra vált a napsugár,

Útra kélt már pár gólyapár.

Katáng kórót görget a szél,

Fuvallata őszről beszél.

A vadludak V-é alakba

Szerveződnek alakzatba.

Esőfelhők gyülekeznek,

Este rendre megerednek.

Reggel meg a sűrű ködben

Vadkan hada csörtet körben.

Egerészölyv a magasból

Pásztázza a csőrbe valót.

A fácánkakas zajt verve

Rebben fentre megijedve.

Őszbe fordult már a határ,

Elfáradt a látóhatár.